Egyházkerületi Pasztorációs Intézet

Egyik kedves barátom mondta egyszer: „Olyan vagyok, mint Pál. Tudok szűkölködni  és tudok bővölködni is.” Aztán nevetve hozzátette: „Bővölködni  kicsit jobban szeretek.”

Közhelyesen hangzó cím. Szándékosan az. Azt jelzi, hogy a böjti időszak, illetve maga a böjt – még a magukat keresztyénnek való emberek számára is – olykor ilyen közhelyessé, elcsépeltté, semmitmondóvá váló fogalom. Elméletben persze mindannyian tudjuk, mire készülünk – hangolódunk – de a lényeg néha eltűnik a szemünk elől. Ezzel együtt nem lehetetlen, hogy (újra) tartalommal teljen meg számunkra ez az időszak. Hogy valóban HANGolódjunk.  

A falakat lebontják, ugye?  – hangozhatna a kérdés, és ha ezt hallanánk, az valószínűleg azt sugallaná, mintha kötelező volna a falak lebontása.  De legalábbis tanácsos. Mindegy, miféle „belső falról” is legyen szó. Mintha bizony minden fal csak arra volna jó, hogy elválasszon, kirekesszen, vagy éppen bezárjon.  Csupa negatív asszociáció.

Örök várakozásban… - igen, keresztyén emberként ebben élünk.

„Ábrándozás az élet megrontója, ...” – írta egykor Vörösmarty.  De mi is az ábrándozás? Én azt mondom, hogy az álmodásnak a mozdulatlan, folyamatos, passzív formája.  Ami nem sarkall tettekre, ami nem ad motivációt, nem vezet célokhoz.

'Vala pedig ott egy ember, ki harmincnyolc esztendőtől fogva való betegségben fekszik vala.'

Ezen a héten a bibliaolvasó kalauzunk szerint a feltámadás utáni eseményekről olvasunk a Lukács evangéliumából. Anélkül, hogy hosszas igemagyarázatba fognék, csupán egyetlen gondolatot emelek ki a 24. részből: „Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira,  és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak,  de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik.”

„Isten erejével a mázsás teher könnyű, mint a szalmaszál - nélküle mázsás súly a szalmaszál is.“ (Luther M.)

Kicsi gyermekkora óta az egyik legkedvesebb éneke volt ez, amelyikben ott áll a címben idézett sor. Nem egy tipikus karácsonyi ének. Neki mégis azzá lett.

Hála a családtagokért, akik akár testben, akár csupán lélekben, de velünk lesznek az ünnepen.