Egyházkerületi Pasztorációs Intézet

„Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult, és hallgatta Isten igéjét, ő a Genezáreti-tó partján állt. Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták.  Beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt…”

I. Sétálok az utcán. Egy mély lyuk van a járdán. Beleesem, elvesztem. Nincs segítség. Nem az én hibám. Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.

Ekkor Jézus így szólt ahhoz az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! (Mt.12,13)

A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben A Libanonra szállott.

„…egész éjjel hiába fáradoztunk…de ha te mondod, megteszem.”Lk.5, 5

KEGYELEM ÉVE

„Ó Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz…” …és vársz türelmesen, hogy beléphess az életünkbe.

Belépve a karácsonyt megelőző adventi időszakba, bizonyos vagyok abban, hogy sokan lesznek majd olyanok, akik – akár egy-egy igehirdetés kapcsán - elgondolkodnak arról, hogy miért is jött Jézus ebbe a világba. Számos választ találhatunk erre a kérdésre a Szentírásban, én most egyetlen igehelyre szeretnék emlékeztetni a Lukács evangéliuma 19. részéből, amely így szól: Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.

„…az Úr előtt való öröm erőt ad nektek.”(Neh.8:10b)

„Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg.”  (2.Móz. 14:14)