„Ó Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz…”
„Ó Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz…”
…és vársz türelmesen, hogy beléphess az életünkbe.
Vársz arra, hogy veled akarjunk ünnepelni. És nekünk talán még mindig csak a karácsonyi vacsora hozzávalói, az ajándékok, a sok-sok elintéznivaló, az ünnepünkbe is beszivárgó aggodalmaink, félelmeink, a rokonlátogatások szervezése és még ezer másik dolog tölti ki az életünket. És ebbe a túlzsúfolt életbe te alig-alig férsz bele. Talán elmegyünk idén karácsonykor is templomba, mert muszáj, vagy mert úgy illik, mert így láttuk, így tanultuk a szüleinktől, nagyszüleinktől, mert jó egy kicsit ott megmelegedni testben és lélekben, de aztán kijövünk onnan – sokan még mindig nélküled. Ott hagyunk a templom falai között, mert nem férsz el az otthonunkban, nem férsz el az életünkben. Épp úgy, ahogy a vendégfogadóban nem volt helyed.
Köszönjük, hogy te nem szűnsz meg várni, hogy te is adventben vagy. Köszönjük ezt a végeláthatatlan szeretetet, amelyik nem mondott le rólunk, amelyik vágyja, hogy ajtót nyissunk és beléphessen hozzánk.
Add kérünk, hogy felejthetetlen, valódi karácsony ünnepünk lehessen. Nem a drága ajándékoktól feledhetetlen, hanem a veled való találkozástól.
„Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem, Hogy szívem mélyén tégedet hordozhatlak, remélem, És bölcsőd, szállásod leszek; Jövel hát, tölts el engemet Magaddal: nagy örömmel!”
Ámen
Révész Judit