A sikertörténet, amely egy üres hajóval kezdődött…
„Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult, és hallgatta Isten igéjét, ő a Genezáreti-tó partján állt. Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. Beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt…”
Péter csodálatos halfogásának története kezdetben Péter frusztrációjának története. Azzal indul, hogy letörten, szomorúan, vagy talán épp kifejezetten haragosan, akárhogyan is, de épp kiszállnak az üres hajóikból és a hálóikat mossák.
Azon tűnődöm, vajon mi lett volna, ha az a hajó történetesen tele van?
Péter talán annyira el lett volna foglalva, hogy Jézust észre sem veszi? Vagy ha mégis, akkor azt mondja: ne haragudj, Uram, most nem érek rá, látod mennyi a dolgom?
Esetleg annyira lenyűgözte volna saját sikere, hogy azt mondja: Uram Jézus, menj, segíts másokon, köszönöm, nekem ez megy egyedül is?
(Talán ismerős mondatok...)
De az a hajó üres volt. Annyira, hogy Péter frusztrációjának a helye lett.
Péter kiszállt…Jézus azonban be, éppen oda, abba a teljességgel haszontalannak tűnő hajóba, amitől Péter talán épp elfutott volna legszívesebben, ne is lássák a közelében sem, hogy senki ne tudja meg: kudarcot vallott.
De épp az az üres hajó - a maga ürességével - lett alkalmassá arra, hogy Jézus oda belépjen és használatba vegye a maga számára.
Talán mi is épp tapasztaljuk a hiányt, az ürességet és az ebből adódó frusztrációt az életünkben, de a jó hír az, hogy ha átengedjük ezt a helyet Jézusnak, ha megengedjük, hogy ő belépjen oda, és használja a mi kudarcaink színhelyét, a mi hasznavehetetlennek tűnő dolgainkat arra, amire Ő akarja, akkor a végén áldott módon betölti azt az űrt. Péternek a történet végén megszámlálhatatlan hal lett a jutalma. De azokért a halakért tennie kellett: beevezni a mélyre és újra leereszteni a hálót. De már nem egyedül! Jézus mindvégig vele volt...
Aki épp azért léphetett be oda, mert a történet úgy kezdődött, hogy ott vesztegelt két üres hajó a parton, mellette néhány elkeseredett, kudarcot vallott halásszal...
Révész Judit