Adventi kalendárium

„Elég naponta csak annyit mondani: „Uram, mutasd meg magad ott, ahol már nem tudom, hogyan tovább” – Pálfi Karolina gondolatai december huszadik reggelére.

„Milyen más egy nap, amikor arról emlékezünk, amit Isten ígért. Mert nekünk van szükségünk arra, hogy emlékeztessük magunkat, hogy ki a mi Istenünk és kik vagyunk mi” – Takács Evelin gondolatai december tizenkilencedik reggelére.

Jézus Krisztus az, aki reményt ad, újjá formál és megszabadít a megkötözöttségeinkből”– Nagy Zsófia Melitta gondolatai december tizennyolcadikára.

,,...azért helyezzük fel őket, mert szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak?” – Balázs Eszter gondolatai december tizenhetedik reggelére.

„Advent csendje ezért nem menekülés a világ elől, hanem visszatérés ahhoz, Aki mindvégig jelen volt” – Pálfi Karolina gondolatai december tizenhatodikára.

„Nem várhatunk teljes megújulást, hogyha ragaszkodunk az indulatunkhoz” – Tanásziné Szabó Viktória gondolatai december tizenötödik reggelére.

„Isten nem mindig látványos jelekkel érkezik, mégis valóságosan készít új utat ott, ahol mi már csak a régi sebeinket, hegeinket, nehéz terheinket látjuk” – Szabó Gergő Ottó gondolatai advent harmadik vasárnapjára.

„Isten nemcsak fenntart, hanem utat nyit előttünk – néha épp ott, ahol semmi esélyt nem láttunk” – Püski Gábor gondolatai december tizenharmadikára.

„A világosság tehát itt van egy karnyújtásnyira, de a krónikus szabadosság-vágyunk és magunkuraságunk falat képez köztünk és Isten között” – Tulipán Márton gondolatai december tizenkettedik reggelére.

„De mi lenne, ha ezúttal megszabadulnánk az elvárásoktól és az adventi mindennapok rohanásától?” – Tulipán Márton gondolatai december tizenegyedikére.