Rendszerüzenet
Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ a GDPR rendelet szabályainak megfelelően, mely fájlok a látogató számítógépén tárolódnak.

Adventi kalendárium

2025. december 20.

Győztes fény


„A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.” (János 1,5)

Adventben újra és újra rácsodálkozunk arra, milyen törékeny tud lenni bennünk a fény. Egy-egy fáradt nap után mintha hamarabb húzódna körénk a sötétség: elbizonytalanodunk, elakadunk, elfáradunk, és néha úgy érezzük, hogy a fény, amit keresünk, túl messze van. A mindennapok árnyékai: kudarcok, félelmek, kimondatlan terhek... néha nagyobbnak tűnnek, mint amit a szív elbír.

János evangéliuma mégis arra emlékeztet, hogy a világosság nem a mi erőnkből születik. „János evangéliuma szerint a világosság nem tőlünk ered. Mi csak nyitottá válunk rá.” Nem mi tartjuk életben. A világosság Jézus, aki akkor is fénylik, amikor bennünk már alig maradt erő a reményhez. A sötétség nem fogadta be... de el sem tudta oltani. Ez a győztes fény az, amely már az első karácsony éjjelén belépett világunkba, és azóta is megállíthatatlanul sugárzik.

A mi adventünk gyakran nem látványos: inkább csendes, sokszor küzdelmes, belső utazás. De éppen ezért fontos az üzenet: nem kell saját fényt gyártanunk. János evangéliuma arra emlékeztet, hogy a világosság nem belőlünk fakad, hanem Krisztusból. Elég naponta csak annyit mondani: „Uram, mutasd meg magad ott, ahol már nem tudom, hogyan tovább.” És akkor megérezzük: Isten világossága csendesen, mégis biztosan van jelen az életünkben.

A sötétségtől nem kell félnünk, mert nem azé az utolsó szó. A világosság nem menekül előle, hanem belép közé, és fényt gyújt. Talán először csak annyit érzünk: könnyebb lett egy pillanatra. Tisztábban látunk egy gondolatot. Megszületik bennünk egy halk békesség, egy apró bátorság. Ezek a kis fények mind annak a nagy világosságnak a visszhangjai, amely Jézusban jött el.

Adja Isten, hogy ebben az adventi időszakban észrevegyük ezt a fényt ott is, ahol még árnyék van. S hogy szívünkben megszülessen az a bizonyosság, amelyet nem a körülmények, hanem az evangélium ad: a világosság fénylik, és a sötétség nem győzhet felette.

Pálfi Karolina

Fotónkon a Vámosatyai Református Egyházközség temploma látható.

...

Megújulásra várva

„Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé. Minden elnyomottal igazságosan és törvényesen bánik az Úr.” (Zsoltárok könyve 103. fejezet, 5-6. vers)

Az idei adventben a megújulás ígéretére figyelünk – arra az isteni ajándékra, amely csendben, mégis folyamatosan formálja újra az életünket. 2025-ben is sokan élünk meg nehézségeket, túlterheltséget, társadalmi feszültséget, válságokat vagy személyes csalódásokat, amelyek mind nyomot hagytak rajtunk. Gyülekezeteinkben, közösségeinkben is jelen van a fáradtság és a kérdés: hogyan tovább?

Az ige szavai arra hívnak, hogy az év véghez közeledve ne csak visszatekintsünk, hanem előre is. Isten ugyanis nemcsak megtart a nehézségek között, hanem újjá is formál, és amikor ő újít meg, az nem marad észrevétlen. Az adventi időszakban arra hívunk mindenkit, merjük elhinni, hogy van tovább, mert Isten igazságos, hűséges, és új életre hív bennünket.