„Úgy gyógyítja a Mindenható szeretete a legmélyebb sebeinket és fájdalmainkat, ahogyan a gyertya lángja ragyogja be az esti, sötét szobát” – Varga István Dávid gondolatai december tizenkettedikére.
„Szabadító Istenünk van, s mi is megtapasztalhatjuk kegyelmének felszabadító, korlátokat áttörő erejét” – Orbán-Bartha Eszter gondolatai december tizenegyedikére.
„Ha figyelmesen olvassuk az Igét azonban rájöhetünk, hogy éppen ez az egyébként rokonszenvesnek tűnő sokaság az, aki az útjában áll annak, hogy a nagy segítségre szoruló beteg odajusson Jézushoz” – Klément-Balla Zsófia gondolatai december tizedik reggelére.
„Vajon mi mennyire figyelünk fel a környezetünkben mások szükségére? Mennyire vesszük észre a néma vagy bátortalan segítségkéréseket? Meg tud minket érinteni mások szenvedése?” – Paczári András gondolatai december kilencedik reggelére.
„Jézus gyógyító ereje és közelsége személyessé vált a számára. Meglátta benne az erőtlent, a beteget, a reménytelenül reménykedőt, és „leányomnak” szólította” – Koncz-Vágási Katalin gondolatai advent második vasárnapjára.
„Isten ma is gyógyít és megsegít embereket a legváltozatosabb élethelyzetekben. Mégis, gyülekezeteink létszámait látva, egy tér vissza hálát adni” – Serfőző Dániel gondolatai december hetedikére.
„A zajok helyett fordítsuk a figyelmünket erre az Úrra, aki nem marad csendben, tudja mire van szükségünk” – Bulyáki Ádám gondolatai december hatodik reggelére.
„Advent a várakozás időszaka. Körülöttünk is ilyenkor nyüzsgő tömeg van. Vajon észrevesszük-e, ha Jézus közeledik felénk?” – Bíró Sándor gondolatai december negyedik reggelére.
„Ebben az adventi várakozásban lehetőségünk van arra a Krisztusra összpontosítani, aki ott áll mellettünk” – Barati Benjámin gondolatai december harmadikára.
