„Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és gondoskodom róla, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.” (Ezékiel 36,26-27)

Ahogyan a naptárra tekintünk egyre inkább látjuk, hogy az ünnep közel van. Az ajándékok már készen vannak, vagy éppen már csak az utolsók hiányoznak, lázasan zajlanak az előkészületek miközben kapkodjuk a fejünket, hogy van-e olyan, ami hiányzik még és be kell szerezni. A külsőségeken túl, azonban mennyire tudunk magunkba tekinteni?

Ezékiel próféta szavai szerint a szív kerül középpontba. Különös fény vetődik erre a várakozásban is, hiszen azt látjuk, hogy Isten nem csak a külsőségekben készít változásokat, hanem a legmélyebb rétegeinkben is. A készülődés zajában a prófétai szó figyelmeztet minket arra, hogy tekintsünk magunkba, lássuk meg a bennünk zajló szelíd és lassú munkát. A szív el tud fáradni, meg tud keményedni csalódások és bizonytalanságok között, azonban Isten képes megújítani. A megkövesedett rétegeket újjá tudja teremteni, élő, érző, remélni képes szívvé tudja tenni. A külső zajban, ha el tudunk csendesedni érezhetjük, hogy Szentlelke által jelen van és finoman vissza akar terelni a bizalom útjára.

Az ünnepig hátralévő napokban engedjük, hogy Isten Lelke vezessen minket, ő töltsön el türelemmel, irgalommal és tisztánlátással a rohanásban. Az új szív és az új lélek ígérete nem távoli jövő, hanem olyan valóság, amely Krisztus érkezésére formál bennünket.

Fotónkon a Csengersimai Református Egyházközség temploma látható.

...