„Magasztalja lelkem az Urat, hogy rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára, mert íme, boldognak mond minden nemzedék” – olvassuk Mária hálaénekében. Betegségeink, nyomorúságaink, megalázott voltunkra való rádöbbenéseink idején szoktuk mondani: jó volna gyógyulni, helyreállni minél hamarabb, ha lehet egy szempillantás alatt. Igen, egy szempillantás, de nem egy pillanata a karácsony csodája, hanem, ahogy Isten rátekint beteg, nyomorult, megalázott voltunkra.

Mária boldog, lelke magasztalja az urat, mert „rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára”. És boldogok azok a megalázottak és szenvedők, elesettek és szükségben levők nemzedékről-nemzedékre, akikre rá tekint az Isten.  Ha Isten rátekint valakire az tekintélyes lesz. Nem a gazdagok, a befolyásosak, a hatalommal és magas tisztséggel rendelkezők a tekintélyesek, hanem azok, akikre rátekint az Isten, akiken Isten irgalmas, szerető tekintete megnyugszik.

Mária öröme, boldogsága nem önmagában van, és a mi örömünk és boldogságunk sem önmagunkban található, mint ahogy a boldog karácsony, illetve a karácsony boldogsága sem abban van, hogy tudunk-e ünnepet „rendezni” vagy nem. Nem abban van, hogy értünk-e az ünnepi kellékekhez, ételek elkészítéséhez, az ünnepi hangulat megteremtéséhez, vagy sem; a boldog karácsony titka a gyermekben, Jézus Krisztusban van, akiben „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme” minden ember számára.

Nagy Zsolt

...