Gyülekezeti

Az első árendás dohánykertészek voltak a mai Reformátuskovácsháza megalapítói. Ekkor mintegy 300 református lakos került ide. A politikai község 1813-ban keletkezett. A 200 éves évforduló alkalmából ünnepi istentiszteletet tartottak a településen még augusztusban, valamint a gyülekezet megszervezte az elszármazottak első találkozóját.  Az ünnepi alkalmakról Gyaraki Gábor beszámolóját itt olvashatják:

A Debrecen- Nagyerdei Református Egyházközség két évtizede tudatosan foglalkozik a család, a házasság, a gyermekvállalás és gyermeknevelés kérdéskörével.  

Hálaadó Istentiszteletre hívogatott a harangszó szeptember 8-án délután, Szabolcsveresmarton. Erre az alkalomra a Mindenható összegyűjtötte mindazokat, akik az elmúlt évek során templomunk külső felújításáért, valamint gyülekezeti házunk Integrált Közösségi és Szolgáltató Térré való bővítéséért fáradoztak. Fontos állomás ez a gyülekezet életében, alkalmas arra, hogy megálljunk, és hálát adjunk az Istennek, hiszen tudjuk: „Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” (Zsolt 127, 1)

Már megtartották az első istentiszteletet augusztusban Debrecen legújabb templomában, a Lencztelepen. A templom alapkövét még 2011-ben tették le. Akkor mintegy 300 család jelezte, hogy szívesen csatlakozna az új gyülekezethez. Az építést koordináló Kerekestelepi Református Egyházközség lelkésze, Buzás Dénes elmondta, hogy az augusztusi istentiszteleten megtelt a 120 férőhelyes templom.  

A Csillagpont 2013 ezen a nyáron Mezőtúron került megrendezésre, ahová Tiszafüredről a Szivárvány-ház Fogyatékosok Református Otthonából több lakó és gondozó érkezett. Volt aki harmadjára és olyan is aki az ötödik Csp-s ifjúsági találkozóján vett most részt. A füredi alakulat tagja volt László is, aki a négy nap alatt igyekezett a lehető legtöbb  programon részt venni. Bár ő értelmileg akadályozott, minden este –felolvasás után- ki tudta választani azokat a programokat, melyeken szabadidejében, ha csak pár percre is, de részt kíván venni.  

25 főre kapott működési engedélyt az a református óvoda, amelyet 2013. szeptember 02-án indítanak Bánkon, a Debrecen – Bánki Református Egyházközség által fenntartott ÉLIM Református Szolgáltató Központ Intézményi kötelékében.  Ennek az intézménynek a működése azáltal kezdett el erősen bevésődni a Debreceniek köztudatába, hogy nemrégiben elnyerte Debrecen Város nagydíját a „Tiszta udvar – rendes Ház” program keretében. Ezen a megmérettetésen nagyon sokat számított nemcsak egy-egy intézmény külleme, esztétikai kinézete, hanem az ott folyó közélet is. 

Minden gyülekezet életében jelentős ünnep mikor keresztelés, felnőtt keresztelés, konfirmáció hitvesi eskütétel, illetve az Úri Szent Vacsora kiszolgáltatása történik. Abádszalókon augusztus 18-án a megtelt templomban az előbb felsoroltak mindegyikén részt vehetett az, aki az istentiszteleten megjelent, és az ünnepeltekkel együtt örült.

  Szombaton iktatták be hivatalába a kémikusból lett református lelkipásztort. A ceremónián többen is kiemelték, hogy Békés megye nehéz terep a lelkészeknek, de Papp Tibor ezt feladatnak látja, nem nehézségnek. Kiemelte: Isten nem mondott le Békés megyéről! Az istentisztelet egyben hálaadó alkalom is volt, ugyanis idén kétszáz éve, hogy felszentelték a gyomaendrődi református templomot. 

  A református templom felszentelésének 75. és az itt szolgáló lelkészházaspár beiktatásának 25. évfordulóját ünnepelte augusztus 11-én, vasárnap a reformáció idejében alakult vásárosnaményi gyülekezet, amelynek 4. temploma Kelemen Gyula esperes irányításával 1938-ban készült el. Pótor Imre és felesége, Pótorné Beregszászi Erzsébet Rétközberencsről érkezett 1988-ban a településre. Az e két évforduló kapcsán tartott hálaadó istentiszteleten a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. 

A felnőtté válás volt a témája a debrecen-nagyerdei gyülekezet 18. többgenerációs nagytáborának július 8-14. között Sátoraljaújhelyen. A festői környezetben áhítatok, énektanulás, kézműves foglalkozások, vetélkedők és sportjátékok várták a tiszántúli reformátusokat. Összetartani a gyülekezetet – ezt nevezte a tábor legfőbb céljának a gyülekezet lelkipásztora. Püski Lajos úgy véli: az egyhetes program kiváló lehetőség arra, hogy a különböző korosztályok jobban megismerjék egymást.