Felnézni és nem megfutamodni

Igaza van Newton egyik szállóigévé vált mondásának: „Csak azért láttam távolabbra, mert óriások vállán álltam.” Nekünk is szükségünk van az ilyen óriásokra. Isten gondoskodik a példamutató keresztyének utánpótlásáról, ezért a hithősök aranykönyvébe folyamatosan pótlapok kerülnek be, és a névsor gyarapszik. Isten azért örökíttette meg a hitre épített életeket, hogy bennünket is motiváljon. A „bizonyságtevők fellege” úgy vesz körül bennünket, mintha tribünön ülnének, és a lelátóról szurkolnának nekünk, akik még vívjuk életünk küzdelmeit. Kell a bátorítás, mert az ellendrukkerek gonosz erői is megkörnyékeznek bennünket. Éles szirénhangon, bántó sokszólamúsággal beszólnak: „Naiv vagy! Miért fárasztod magadat? Hagyd ezt az egészet!” Ilyen a megkörnyékező bűn. Egyik kezében az ígéretek mézesmadzaga, a másikban a gáncsoskodás botja. Ott lohol melletted, és kiabál: „Add fel! Én, könnyebbet ígérek! Nálam gyors az előmenetel, a biztos siker, azonnali az öröm! Minek a tisztességes, szabályszerű küzdés?”

Ezek a provokatív ajánlatok nagy lelki terhet jelentenek, mert a tanúként indulót hittagadóvá akarják tenni útközben. Az is a minket megkörnyékező bűn egyik vállfaja, hogy csábít, váljon tájékozódási pontoddá a világiasság és annak harcmodora.

Hálára indító, hogy a bennünket megkörnyékező bűn világában Isten nem csak motiváló bizonyságtevőket adott, hanem orientációs pontot is: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére…” (Zsid 12,2a). A célba jutáshoz nélkülözhetetlen a Hit Fejedelmén tájékozódnunk. Összpontosíts Jézusra, tájékozódj rajta! Félre a motivációgyilkosokkal, a lehúzó manipulálókkal! Ne dőlj be a gyorsaság és a felszínesség tételének! Állhatatossággal fusd meg az előtted lévő pályát! Nézzünk fel Krisztusra, a hit szerzőjére, hogy mi ne legyünk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem legyünk a hit emberei, hogy életet nyerjünk!

Fekete Károly