Tanévindító

„Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét.” (Zsolt 127,4-5a) A zsoltáros nyílhoz hasonlítja az ifjakat. Az ókorban a nyilakat gyakran a „tegez fiai”-nak nevezték. Ahogyan a régi időben az nyert csatát, akinek voltak biztos nyilai, és ezeket a nyilakat tüzelésre kész állapotba hozva, rendben, bevetésre készen, összerendezetten tartotta, úgy kell a zsoltár szimbolikája szerint a következő nemzedéket is felkészíteni, rendbe szedni, az életharcokra kondicionálni, oktatni és nevelni.

Egyházunk nagy felelőssége, hogy a ránk bízott családok és gyermekeik úgy legyenek összetartva, felkészítve, nevelve, hogy testileg-lelkileg-szellemileg „biztos nyilak” legyenek, és célba is érjenek majd életük során.

A legtöbb, amit tehetünk, hogy a nevelés tereiben odavezetjük őket ahhoz a Hőshöz, Jézus Krisztushoz, aki ismeri, szereti, formálja és oltalmazza őket, aki rendeltetésük, alkatuk, egyéniségük szerint bánik velük. Áldás együtt menni Hozzá, a Mesterhez, Jézus Krisztushoz – szülőnek, gyermeknek, egy népnek.

Gyermekeink Krisztus megváltó hősiessége miatt vannak jó kezekben, mert Ő ismer győzelmeket és vereségeket, gyengeségeket és hatalmakat, árulókat és hősködőket, megszállottakat és kezelhetetleneket. Ha Ő vesz a kezébe, akkor Ő tudja, hogyan bánjon velünk: kicsivel és naggyal, hogy irányt mutasson, szárnyalni tanítson és élni tanítson.

Fekete Károly