A böjti szelek
A böjti szelek egészen különlegesek. Ha a böjti szelek úgy igazából elkezdenek fújni, akkor azok sodró erejűek. Mozdítanak, szinte felkapnak. Tisztító fuvallatuk ködöt foszlatók, szmogot űzők, fagyot kergetők és fagyosra szikkasztók. Friss levegőt hoznak, páratlan módon tavaszt érez az ember, de még nem a melegével kecsegtet, csak a metsző élét érezteti. A böjti szél zsugorít, sietősebbre fogjuk a lépteinket és lehajtott fővel igyekszünk valami szélmentes helyre.
A böjti szél kihozza belőlünk azt, amit a böjti időben a szelek nélkül is tennünk kellene. A böjti idő annak felismerése, hogy az ember össze kell, hogy húzza magát, azaz alázatra kell, hogy leljen, sőt gyakorolhatja magát az alászállásban, a tisztázódásban, a helyes arányok megtalálásában. A böjti idő nagy felismerése és beismerése a Keresztelő János mondatával fejezhető ki, aki Jézusra mutatva mondta: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (Jn 3,30) A kisebbé létel leckéje nehéz. Az emberi természettel ugyanis ellentétes a kisebbedés, az alázatra jutás. Sokkal több bennünk a rátartiság, a nyakasság, a többet mutatás, a nagyratörés. Bele is roppanunk.
A böjt Urát megismerő ember rájöhet arra, hogy a kegyelmi ajándékok nem magas polcokon vannak, amelyekért fel kellene kapaszkodni, hanem az alacsonyabb helyeken, ahová mélyebbre kell hajolnunk értük.
Minél inkább emelkedik az életünkben Krisztus és minél inkább felismerjük az Ő igazi nagyságát, aki a kereszten véghezvitte váltságművét, annál inkább csökken saját önistenítésünk és annál reálisabb lesz az énképünk. Minél magasabban van számomra Krisztus, annál távolabb kerülök én a kereszt fenyegetésétől, az ítélettől, a kárhoztatástól. Mivel Krisztus egészen felemeltetett, azért lehet nekem egészen alászállanom. Mivel Ő a keresztet megjárva még tovább, egészen az Atya jobbjáig emeltetett, a neki adatott teljhatalom a záloga annak, hogy kicsiségem ellenére is jól lát, számon tart, növekedési pályára állít és a böjti szeleket felváltva elküldi hozzám is a szél szabadságával jövő Szentlelket.
Fekete Károly