A jel: egy kisgyermek

Egy kisgyermekkel kezdődött és mégis egy új korszak nyitánya lett az első Karácsony. Az emberiség új korszakba lépett, amelyben az Örökkévaló Isten új lendülettel ismét arról üzent nekünk, ember-gyermekeinek, hogy Ő mennyire szeret bennünket. Megváltót, Üdvözítőt küldött számunkra, hogy Krisztusban közel vonjon bennünket magához, Teremtőnkhöz.

Lukács evangélista így jegyezte ezt fel: „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” (Lk 2,11-12)

Amikor az Atya megkomponálta ezt a földre érkezést, akkor volt benne rutinja. Jött már jónéhányszor dörgő szózatokkal, füstoszloppal és tűzoszloppal, hadjáratok csatazajával, félelmetes természeti jelenségekkel. Mindez hatásos volt, de nem elég hatékony.

Bőven volt tapasztalata arról is, hogy a magasrangú személyek látogatása milyen nyomasztó tud lenni.

Látta elégszer a keleti uralkodókat, akik előtt hajtották a leigázottakat, és jöttek a vezérek a harckocsikon teljes díszben, hogy a diadalív alatt átmasírozzanak.

Amikor a Magasságos Isten meglátogatott bennünket, azt csodálatosan úgy rendezte, hogy emberi módon történjen.

Egy tiszta leány elcsodálkozásával, egy istenfélő ács zavarával, egy kisgyermek mosolyával kezdődött. Isten Egyszülöttje az anyaméh tengeréből szeretet-köntösben jött. Egy kisgyermekkel kezdődött a beteljesedés: igenis, meglátogatott minket a felkelő fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára. (Lk 1,78b-79)

Jézus Krisztus földre érkezése: látogatás a naptámadat magasságából. Isten-jelenés és Krisztus-érkezés egyszerre.

Ott, ahol azelőtt le kellett oldani a sarukat, ahol térdre kellett esni, ahol el kellett takarni az arcot, és be kellett fedni a fejet a szent félelemtől és remegéstől, ott most gyermek-közelbe lehet menni, ott megszűnnek az érintésvédelmi szabályok, el kell menni egészen Betlehemig, és a kezdeti bátortalanság felengedhet a szívbéli jóság melegében.

Abban van a mi Istenünk nagy irgalmassága, hogy tetszett neki egy kisgyermekkel indítani a legnagyobb látogatást, amely a földet valaha is érte, és ezzel az Egyszülöttel – újjászülte a mindenséget. 

A Mennyei Atya „bölcsőt faragtat, nem emlékművet. Pásztorokat mozgósít, nem hadsereget. Szelíd tudósokat indít útnak, nem agresszív sajtóirodákat, és puha sötétben dolgozik. Gyönge szalma zizeg a vászonba bugyolált gyermek körül, s minden gyűlöleten, gőgön és elutasításon máig átragyog két szeretettől elszánt és komoly tekintet, anyjáé és nevelő apjáé.” (Vasadi Péter)

Töltsön el bennünket örömmel a Megszületett Krisztus földre-jötte, és a vele való személyes találkozás lehetősége.

Az új kezdet egy kisgyermekkel kezdődött, és ma folytatódhat a mi újjászületésünkkel, Krisztus bennünk való megszületésével!

Áldott karácsonyi ünnepeket és igazi békességet hozó új esztendőt kívánok a kedves Olvasónak!

Dr. Fekete Károly
püspök

Fotónkon a Vámosoroszi Református Egyházközség temploma látható.