„Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi… De akik az Úrban bíznak, erejük megújul. (Ézsaiás 40,29,31a)

A mindennapok rutinszerű körforgása, a stresszes élethelyzetek, a munkahelyi és családi konfliktusok, a betegségek és még ezerféle inger ér minket nap mint nap. Leginkább ránk nehezednek ezek az érzések így év vége felé, amikor a számadás, az év végi összegzés és visszatekintés időszaka jön el sok helyen. Azt érezzük, hogy elfáradtunk, kimerültünk, és nincs több erőnk. Pedig ez az időszak az advent, a várakozás ideje, amikor szívünket-lelkünket békességnek, nyugalomnak és meghittségnek kellene átjárnia, hiszen a mi Megváltó Urunkra, a Békesség Fejedelmére várunk. Ehelyett még az adventi készülődést is sokszor stresszesnek és kimerítőnek éljük meg. Mégis, mielőtt összeroskadnánk, és ebben az időszakban is így éreznénk magunkat, ne felejtsük el, hogy Isten minket is biztatni akar, ahogyan ezt az Ő ószövetségi népével is tette a próféta által.

Hiszen a fogságban élő nép is meggyengült és elvesztette az erejét. Ebben a helyzetben a próféta próbál bátorítást nyújtani, és az Istenbe vetett nagyobb reménykedésre biztatni, és azzal a reménységgel erősíti őket, hogy van segítség, hiszen Isten megsegíti a kimerülteket és a gyengéket. Mindezt nekünk is meg kell látnunk, hogy valahányszor csődöt mond az emberi erőnk és már-már elbukunk, akkor emlékezzünk arra, hogy az Úr kinyújtja a karját a megfáradt felé, aki azt érzi, összeroskad. Hiszen ahogy Pál apostolnál olvassuk: „Az Isten ereje a mi erőtlenségünk által ér célhoz.” (2 Kor 12,9). Rá kell jönnünk arra is, hogy az emberi erő és az isteni erő két különböző dolog. Az emberi erő önmagában sokszor gyenge, könnyen ellankad.

De az Isten a benne bízó és benne reménykedő embernek erőt ad abban a helyzetben is, amikor elfogyott az ereje. Még mi, hívők is aggodalmaskodunk, elfáradunk és bele tudunk roskadni a nyomorúságokba, de megszabadulhatunk, ha megérezzük Isten helyreállító erejét. „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk.” (2 Kor 4,8-9). Meg kell tanulnunk az Úrhoz menekülni, aki, miután átéltünk sok vihart, végül elvezet a kikötőbe. Hiszen Ő elég erőt ad, hogy tovább tudjunk menni, erejével megújít, talpra állít és reményteljes jövőt tervez számunkra. Ámen

Fotónkon a Debrecen Kistemplomi-Ispotályi Református Egyházközség temploma látható.

...