Az egyházi esztendő utolsó hetére

Örökkévaló Atyánk!

Egyházi esztendőnk utolsó hetére indulunk, amikor dicsőítünk Téged örökkévalóságodért. Hálaadással köszönjük, hogy egyházi esztendőnk útján vezettél bennünket. Újra és újra megszólaltál és megszólítottál nem csak a természet rendjével, a történelem eseményeivel, vagy lelkiismeretünk eltompult érzékével, hanem szent Igéd erőteljes szavával üzentél nekünk. Megrendít bennünket, hogy csalhatatlan igazságod nem engedi a tetszelgést, a hamisságot, a megrablást, hanem szabadítást, megváltást, kárpótlást ígérsz.

Irgalmazz nekünk Krisztusunk! Tárd ki kegyelmesen az adventi idő kapuját és segíts végigmenni az ünnepre készülés útján. Vedd el sokféle szorongásunkat, amik behatárolt, veszélyeztetett, törékeny életünk részévé váltak, amik elgyengítenek, célponttá tesznek és megbetegítenek. Gyógyító hangodra várunk, amellyel nevünkön szólítasz és hívsz, mi pedig érezzük: nem vagyunk kiszolgáltatottak, mert a Tiéid vagyunk. Sodró élethelyzetekben és perzselő bűntudatban is Te vagy a mi megtartó Urunk.

Krisztusunk, kegyelmezz nekünk! Hajolj közel a mi bonyolult lényünkhöz, hadd fürödjön meg a Te fényedben, és töltődjön fel a Te erőddel! Válaszd szét bennünk Lelked erejével az igazat a hamistól, a felszínest a fontostól, a Te szerinted valót a bűnös emberitől, hogy mi is vallhassuk: Te vagy az örökkévaló Úr, rajtad kívül nincs nekünk szabadítónk, egyedül Te! Ámen.