Hozsánna Dávid Fiának!

A Jerikó felől érkező Jézust villámcsődület (flashmob) veszi körbe és ott is énekelt a felnőttek kórusa. Igazi flashmob, hiszen az emberek csoportosulva, nyilvános helyen, valami szokatlant csinálnak, egy demonstrációt hajtanak végre, majd a csoportosulás ugyanolyan hirtelen fel is oszlik. A figyelemfelkeltés, a hétköznapi ember elgondolkodtatása. Harsogják az ősi zarándok éneket, Hallél-zsoltárt, a 118. zsoltár részletét:

Hozsánna Dávid Fiának!
Áldott, aki jön az Úr nevében!
Hozsánna a magasságban!

Majd jön a kérdés: Kicsoda ez? Erre a főpapok és az írástudók haragra lobbantak, akiket Jézus a 8. zsoltár idézésével hűtött le, mondván: „Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?” (Mt 21,15-16) Jézus jeruzsálemi bevonulásakor a templomtisztítás jeleneténél nem betanított gyermekek, nem egy jól fésült fiúkórus várta a szereplést a pódiumon. A gyermekek biztos, hogy a szüleik kíséretében voltak ott a templomban. A szájukra nem véletlenül jött éppen ez a szöveg. A gyermekek azt énekelték, azt mondták tovább, amit a szüleiktől hallottak kint a jeruzsálemi utcán, mert a gyermekek hangja azt visszhangozta, ami az utcákon bevonuló felnőttek hangja nyomán betöltötte a várost. Igazi gyermeki módon skandálták, végtelenített felvételként ismételgették a sokszor hallott szavakat: Hozsánna Dávid Fiának!

Megtanulták a felnőttektől, akik Jézussal haladtak, ahogyan Máté evangélista megörökítette: „Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!” (Mt 21,9) Vagyis: „Isten, segíts meg!” (vö. Zsolt 118.) „Add meg az üdvösséget!” „Légy segítségünk!” „Légy üdvösségünk!” „Segíts, magasságban lakozó!”

A „hozsanna” kifejezés első sorban segítségkérés, amely az idők során dicsőítő felkiáltássá fejlődött. Esedezés volt, amiből a messiásvárás öröméneke lett. Jézusra nézve mindkét érzés létezhet egyszerre, mindkettőt várja, és párhuzamosan hallja is őket: a segítségkérés és a dicsőítés is kijár neki. Mivel neki adatott minden hatalom mennyen és földön, Ő az, aki tud és akar segíteni, és egyedül övé a dicsőség mennyen és földön. Ebben a virágvasárnapi egymondatos gyermekmondókában hatalmas igazság feszül: az előítélet nélküli gyermeki nyitottságú értelem felismeri Isten üdvözítő akaratát, és látja meg valóságosan a szeretet szelíd királyát, Jézust. Emiatt az egyszerű őszinteség miatt a gyermekek virágvasárnapi dicséretmondása erődítmény az Isten tervében. Ezért énekeljük közkedvelt énekünkben:

„Országok, népek és nyelvek,
Ő dicsőségét zengjétek,
Gyermekek hangja hirdesse:
Áldott a Jézus szent neve!”

Mindennapos keresztyén feladatunk, hogy legyünk és maradjunk Jézussal haladó szülők, akik naponta tőle kérnek segítséget, és akik hálaadással tudják őt dicsőíteni folyamatosan. Hangozzon fel minél több helyen a „Hozsánna!”, amelyben egyszerre van benne a segítségül hívás és a dicsőítő hálaadás! Ámen.