„Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.” (Zsoltárok könyve103. rész, 1–4. vers)

Az elmúlt évek veszteségei, a világ változásai között sokszor úgy tűnt, mintha a sötétség uralná a világot. Mégis, az adventi várakozás időszaka arra emlékeztet, hogy Isten ígéretei nem múlnak el, és kegyelme ma is megtart minket. „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” – írja a zsoltáros. Az adventi koszorú gyertyáinak fénye is a világosságot hirdeti a sötét világban. Ez az ige szorosan összekapcsolja a bűnbocsánatot és a gyógyulást. Az eljövendő Krisztus az, aki bűneinktől megszabadít, és aki sebeinket gyógyítja, nemcsak testileg, hanem lelkileg is. A reménység nem azt jelenti, hogy minden kérdésünkre azonnal választ kapunk, hanem azt, hogy van valaki, aki velünk van a szenvedésben is. Benne viszont egy új kezdet ígérete tárul fel előttünk. Advent idején nemcsak visszatekintünk az ő születésére, hanem előre is tekintünk az eljövendő országra, ahol nem lesz több könny és szenvedés.

Az adventi időszak arra hív, hogy merjük dicsérni Istent a nehézségek között is. A Krisztusba vetett reménység pedig a jelen küzdelmeit örökkévaló céllá formálja át.

Advent tehát nemcsak a várakozás, hanem hitünk megújulásának az időszaka is. Ne feledjük el Isten jóságát, és dicsérjük őt a már elvégzett, és az eljövendő dolgokért. Krisztus a világ világossága, és benne minden reménységünk beteljesedik.

Horkay László

...