„Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.” (Zsoltárok könyve 34. fejezet, 19. rész)

Mindannyian jól tudjuk, hiszen évről évre elismételjük, hogy Advent a várakozás ideje. Várunk arra, hogy a bejgli ne legyen olyan száraz, mint tavaly. Várunk arra, hogy az ünnepi fények felkerüljenek a házra, ügyelve arra, hogy ne legyen semmi galiba velük. Mégis mindezek mellett megbújik az a várakozás, amit igazán szem előtt kellene tartani, hogy a nagy rohanás közepette rátaláljunk a valódi ünnepre.

Ez az időszak a csendes reményé, ahol felragyoghat bennünk évről évre az a tény, hogy Isten lehajolt közénk. Méghozzá annyira közel jött, amilyen közel csak tudott. Ami azt jelneti, hogy nem csupán egy történelmi esemény felé tartunk, amely már egyszer megtörtént, hanem egy mély igazság felé, hogy Isten szeretete minden körülmények közepette képes minket elérni, még akkor is, ha összetörtek vagyunk. Advent és a meggyújtott gyertyák fénye emlékeztet, hogy összetörtségünkben és kiszolgáltatott állapotunkban az Örökkévaló lehajol hozzánk és közénk jön.

Úgy gyógyítja a Mindenható szeretete a legmélyebb sebeinket és fájdalmainkat, ahogyan a gyertya lángja ragyogja be az esti, sötét szobát. Ahogyan Ady Endre írja: „Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten…”. Az Ő közelsége az igazi ajándék nemcsak az adventi időszakban, hanem életünk minden egyes napján. Ámen!

Varga István Dávid

...