„Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. De mivel a sokaság miatt nem vihették őt hozzá, megbontották a tetőt ott, ahol ő volt, és a résen át leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt.” (Márk evangéliuma 2. fejezet ,1–4. vers)

Egy kisebb tömeg hallgatja Jézus tanítását – ezt ma is sokan szeretnének látni és tapasztalni. Ha figyelmesen olvassuk az Igét azonban rájöhetünk, hogy éppen ez az egyébként rokonszenvesnek tűnő sokaság az, aki az útjában áll annak, hogy a nagy segítségre szoruló beteg odajusson Jézushoz. Ők ahelyett, hogy utat nyitnának és mutatnának, magatartásukkal bonyolult és rendkívüli megoldásra kényszerítik a béna négy barátját.

Adventben talán sokan nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy méginkább közeledjenek az Úrhoz, ami nagyon helyénvaló. Ne feledkezzünk meg azonban a nagy betegekről, az útmutatásra várókról, a bátortalanokról sem, nehogy nagy igyekezetünkben épp mi legyünk azok, akik akadályt képeznek mások előtt a Gyógyítóhoz vezető úton.

Klément-Balla Zsófia

...