„Jézus ezt kérdezte: Ki érintett engem? Amikor mindnyájan tagadták, Péter ezt mondta: Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted! De Jézus ezt mondta: Valaki megérintett, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem.” (Lukács evangéliuma 8. fejezet, 45–46. versek)

Jézust nagy sokaság veszi körül, tolonganak körülötte az emberek. Mégis észreveszi, hogy valaki megérintette őt. Valaki, aki régóta beteg volt, sokat szenvedett, és most Jézustól vár segítséget. Lopva, bátortalanul, rejtőzködve – de segítséget kér. Jézus éppen úton van. Nem ér rá – gondolhatnánk – hiszen várják őt. Egy haldokló gyermekhez siet. Ő mégis megáll, és odafordul a némán segítséget kérő asszonyhoz. Kiemeli őt az arctalan tömegből, és mások figyelmét is ráirányítja.

Vajon mi mennyire figyelünk fel a környezetünkben mások szükségére? Mennyire vesszük észre a néma vagy bátortalan segítségkéréseket? Meg tud minket érinteni mások szenvedése? Vagy hagyjuk, hogy a karácsony előtti nyüzsgés, a hétköznapi teendőink, a szent és világi köteleségeink eltompítsák az érzékeinket, és érinthetetlenné tegyenek bennünket?

Figyeljünk oda egymásra, a közösségeinkre! Járjunk nyitott szemmel, együttérző lelkülettel, és legyünk készek az odafordulásra! Lehet, hogy mi nem tudunk csodát tenni, és a gyógyító erő nem belőlünk árad, de a figyelmességünkkel közelebb vonhatunk másokat ahhoz a Jézushoz, akinek a jelenléte is gyógyító és akinek közelében valódi csodák történnek! Ámen

Paczári András

...