„Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, … így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok. … Jézus pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!” (Márk evangéliuma 5. fejezet, 25‒34. vers)

A gyermekek hisznek az érintés gyógyító erejében. Az édesanyai simogatás, egy ölelés és a „gyógypuszi” képes begyógyítani a lelki és testi sérüléseket. Jézus ezt a gyermeki lelkületet keresi, mert itt mutatkozik meg a feltétlen bizalom és hit, mely a mindenkori gyógyulás záloga.

Ez a sokat szenvedett asszony „gyermekként” érintette meg Jézust. Ismeretlenül osont a Mester közelébe, megbújva nem csak a tömegben, hanem saját szégyenérzetében. De Jézus gyógyító ereje és közelsége személyessé vált a számára. Meglátta benne az erőtlent, a beteget, a reménytelenül reménykedőt, és „leányomnak” szólította. Nem idegen többé! Olyan, akit Jézus megérintett. Olyan, aki Jézus közelségében átment a halálból az életre: nyomorúságból a békességbe, ürességből a beteljesedésbe, a kilátástalanságból egy új életperspektívába.

Isten Fia hozzánk is közeledik az adventi időszakban, hogy meggyógyítsa sebzett valónkat, hogy Vele egészségesen ünnepelhessünk. Megérintjük?

Koncz-Vágási Katalin
Sarkad-Belvárosi Református Egyházközség

...