„A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem.” (János evangéliuma 5. fejezet,7. vers)

Mindannyian vágyunk arra, hogy valaki mellettünk legyen, legyen mellettünk egy társ, egy jó barát, aki segít, bátorít, aki vígasztal. Főleg akkor van szükségünk ilyen emberre, amikor azt érezzük, hogy összeroskadunk, hogy a minket gyötrő lelki teherrel képtelenek vagyunk megbirkózni. Kaphattunk így sebet akár egy-egy beszélgetés alkalmával is, ami napról-napra egyre jobban éget, vagy fekhetünk kórházi ágyon, várva a gyógyulást. Talán nem győzzük kivárni a szabadulást, talán már le is mondtunk róla. Lehet, hogy teljesen elkeseredtünk elesett állapotunkban.

Ebben az adventi várakozásban lehetőségünk van arra a Krisztusra összpontosítani, aki ott áll mellettünk. Nem vagyunk egyedül, Ő a rejtett helyekről, kilátástalan helyzetekből is képes gyógyulást, szabadítást nyújtani. Ő jött el közénk karácsony ünnepén és azóta Szentlelke által velünk van nap mint nap. Nem kell tehát egyedül lennünk, hiszen van szabadítónk van megváltónk, aki Úr a mi életünkön. Jézus Krisztus személyében mindannyiunknak emberünk, sőt, Istenünk van!

Barati Benjámin

...