„Csak legyen már béke…” hangzik a sok szászezer sóhaj a világban a mindennapi háborús hírek hallatán. Akarjuk, vágyunk a békére. A békétlenség szinte a csontunkig hatol, talán meg is tudjuk magunkban fogalmazni, hogy mennyire fáj. A békétlenség fáj, szinte zavar és nem érzem jól magam. Talán nem is kell már rágondolni, ez az érzés a háborúk árnyékában belénk ivódott, hiszen a szélrózsa minden irányából ezt halljuk. Vágyunk a békére, sőt már követeljük magunknak. Nekem jár a békesség!

Igénk ma annyit mond: „…béküljetek meg Istennel!” De ez nem parancs, hanem egy jótanács: „hagyjátok kibékíteni magatokat Istennel.” Hagyd, hogy Isten munkálkodjon, adj neki teret. Engedd közel magadhoz. Akkor már az ő békessége fog uralkodni életben, s nem az emberi káosz békétlensége.

Ez az advent! Ez a béke! Ez a tied!  

Debreczeni Ákos József

Debreceni Református Hittudományi Egyetem

...

Ilusztráció: Sz. Kóczián Melinda

Hol van békességünk az állandó zajban?