Békebeli problémánk van: szóltak, hogy a dédi még szundít egyet, a fia nincs még otthon, később menjünk hozzájuk. Mi fázunk, a karácsonyi vásárban három váratlan órát elsétálni lehetetlenség, akkor bemegyünk a városka éttermébe, ahol nem igazán értem az ételek nevét. Mondjuk ez a dödöllével is előfordult már, de ez most dürüm.
A kisfiam szomjas, a cukros-szénsavast szúrta ki, úgyhogy odaguggolunk egy háromévest szépen megkérni, hogy legyen inkább ebből a másik, sötét hűtőből a 100 százalékos alma. A pultos odaszól: abból a másik hűtőből amúgy sem szolgálnak ki. A háború miatt. Guggolókra nyilván nem gondoltak, normál esetben észrevesszük a plakátot és a lakatot. Arcomra fagyott most ez. Jelzi a férjem, hogy hagyjam, majd elmondja. Azok más gyártmányúak. Csipog-villog a jelzés, hogy az étel kész, asztalra tesszük. Evés előtt imádkozunk, finom, csak közben azon gondolkozom, miben változik most a feladatom emberként. Anyaként.
Uram, kérjük, hozd vissza a békebeli problémáinkat! Könyörgünk a békéért! Kérlek, segíts, hogy általad mi magunk is béketeremtők lehessünk!


Kapás Csilla
Szeged-Honvéd Téri Református Egyházközség


...

Ilusztráció: Sz. Kóczián Melinda

Hol van békességünk az állandó zajban?