Világunk béketeremtőre vár. Amint testünk a mindennapi kenyérre, lelkünk a mindennapi békére vágyik.

Ó béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már! – írta Babits Húsvét előtt című versében.

A béke azóta se jött el.

Egyre távolabb van. Ritka vendég, nem tudunk vigyázni rá.

Nyugtalan, remegő szívvel kérdezem: ki teremti meg a békét?

A bibliai „Salom”, béke szó azt jelenti, hogy minden rendben van.

Szétnézve forrongó világunkban, magamban, semmi nincs rendben.  A béke hiányától szenvedünk!

Hittanos diákjaim azt mondták, az a béke, ha „nincs háború, nem bántanak, nincs veszekedés, nincs félelem”.

Egyik diákom azt mondta: „amikor hittanórán Jézusról, az Igéről tanulok”.  Heuréka! Megvan a válasz, a béke Jézus közelében elérhető! Ő a békeforrás! A béke a Jézusban rendezett bűn megtapasztalása!  A béke a bűn hiánya.

Igénk szerint a béke elérhető. Jézusban érhető el, akiben Isten megbékélt a világgal. Ha Övé vagyok testestől, lelkestől, a békesség szolgálatába állít. Most engem, téged küld: légy béketeremtő, azaz menj, ma is hívj másokat Jézushoz. Ő a békesség fejedelme, ő a mi békességünk. Ő a békességem. Neked?

Székely Zsolt Ferenc
Hencidai Református Egyházközség

...

Ilusztráció: Sz. Kóczián Melinda

Hol van békességünk az állandó zajban?