„és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt.” (Máté evangéliuma 2. fejezet, 9. vers)

   Az elmúlt hétvégén Egerben jártunk a férjemmel és a belváros felcsillanó adventi pompája akarva akaratlanul is oda vonzotta az embereket. A főtéren sétálva azon gondolkodtam, hogy milyen idilli minden. Karácsonyi zene szólt, az emberek karácsonyi finomságokat ettek és ittak, a gyerekek boldogan szaladgáltak egyik bódétól a másikig, gyönyörködve a jobbnál jobb játékokban.

   Vajon ez az idill segíti a mi adventi elcsendesedésünket vagy hátráltatja? Vigyáznunk kell arra, hogy a külsőségek ne vakítsák el a lelki szemeinket. Ügyelnünk kell arra, hogy meglássuk Istenünk vezetését. A bölcsek szíve nyitott volt, így a csillag fényén túl látva meglátták Isten vezetését. Meglátták, hiszen elindultak és vándoroltak a csillagot követve, mindaddig, amíg meg nem látták a Megváltó Krisztust.

   Legyen ez az adventi időszak a belső elcsendesedés időszaka, hogy a személyes elcsendesedésünkben meglássuk Istenünk vezetését, mellyel hiszem, hogy minket is elvezet a Békesség Fejedelméhez, az Úr Jézus Krisztushoz. Hiszen csak Ő képes arra, hogy a valódi békességet, az Ő békességét ajándékozza nekünk. Ámen

Dienesné Turiczki Daniella
Zsadányi Református Egyházközség

...

Ilusztráció: Sz. Kóczián Melinda

Hol van békességünk az állandó zajban?