Igazán hinni azt jelenti, hogy feltétel nélkül, mindenemmel hiszek a másikban, a másiknak. Nem kérdőjelezem meg a szavát, nem teszek fel „mi lesz, ha” kérdéseket. Egyszerűen elhiszem mindazt, amit mond, amit tesz. Nem kételkedek.

Zakariás bár hitt, mégis kételkedett abban az üzenetben, abban az ígéretben, amit maga Isten adott neki. És hányszor vagyunk mi is így. Nem tudjuk, vagy nem is akarjuk elhinni mindazt, amit Isten mond nekünk. Mert nem hisszük, hogy ez igaz lehet, mert nem tűnik reálisnak, ésszerűnek. Pedig nem is kell, hogy az legyen, hiszen Isten számára semmi sem lehetetlen. Meg akar bennünket is ajándékozni az igaz reménységgel, ahogyan Zakariást és Erzsébetet is meg akarta ajándékozni egy gyermekkel, egy különleges gyermekkel. És meg is tette. Nem számított semmilyen emberi kételkedés. Isten tudta, hogy mit kell tennie, ahogyan pontosan tudja, mit kell tennie a mi életünkben is. Semmi sem történik hiába. Talán ezen az ünnepen más gondolatokkal van tele a fejünk, másak a körülmények, mint a többi évben, azonban mindezek ellenére a lényeg ugyanaz. Az Úr ígéretet tett, melyet be is tartott. Megszületett a Megváltó Krisztus, aki elhozta számunkra a megváltást, a reménységet, az igazi boldogságot. Hiszen beteljesedett mindaz, amit az Úr mondott. Higgyük el a Teremtő Isten minden szavát és minden ígéretét, mert mindaz, amit Ő mond és ígér, igaz és beteljesedik! Ámen.

Kiss Eszter