Boldog az az ember, aki ismeri az Úr titkát.

Milyen titkot? Hogy miképpen vitte véghez az Úr Isten a teremtés nagy csodáját? Hogy mit jelentenek pontosan a Jelenések könyvében leírt események és mikor következnek be? Vagy képes megérteni az angyalok nyelvét?
Nem. Nem az az ember a boldog, aki ismeri Isten minden titkát, hanem az, aki ismeri azt a nagy titkot, amit a mennyei Atya felfedett Simon Péternek.

Mi ez a titok? Nem más, mint amit Péter egy verssel korábban mond Jézusnak, amikor arról kérdezi a tanítványokat, hogy kinek tartják őt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”

Ebbe a titokba való beavatásra készítették a próféták évszázadokon át a népet. Erre mutatott rá Keresztelő János is. Ez a titok vált szemmel láthatóvá azoknak, akik földi életében találkoztak Jézussal.
Simon Péter azonban nemcsak a próféták bölcsességét ismerhette meg, nemcsak a szeme előtt volt ez a csodálatos titok anélkül, hogy be lett volna ebbe avatni őt, hanem az Atya Isten felfedte ezt előtte.
És az Atya ma is azon munkálkodik, hogy minél többen ismerhessék fel ezt a titkot, ami a karácsony titka is: Elküldte Felkentjét az Isten. De nem akárhogy! Emberré lett az Isten, hogy nekünk biztos helyünk legyen Isten mellett, az Ő országában.

Boldogok vagyunk attól a perctől fogva, hogy felismertette velünk az Isten: szükségünk van a Krisztusra, és ez a Krisztus maga Jézus, a karácsonykor született Isten Fia. És újra meg újra megízlelhetjük a valódi boldogságot azokban a pillanatokban, amikor erre a nagy titokra ismét képesek vagyunk rácsodálkozni, és ezáltal megélni megajándékozottságunk örömét.

Adja Isten, hogy ez ebben az adventben is így legyen! Ámen.

Csorvássy Zsófia Fruzsina