Boldogság. Olyan nehezen körülírható dolog, mégis mindenki erre vágyik az életében. Mindenki boldog akar lenni. Sokaknak az sem számít, hogyan, az a lényeg, hogy megkapják. Jézus azonban itt valami egészen más boldogságról beszél, mint amit az emberek, a világ hajszol. Ez az igazi boldogság. Látni és hallani. Itt nem arról van  szó, hogy van szemünk, amivel látunk és van fülünk, amivel hallunk. Természetesen az is óriási boldogság, de ami még ennél is nagyobb, látni és hallani az Ige tükrében a Jézus Krisztusba vetett hit által. Ez a hit, maga Jézus Krisztus teszi értékes talajjá életünket. Olyan talajjá, mely igazán gyümölcsöző, mely alkalmassá tesz bennünket is a tanítványokkal együtt az igazi látásra és hallásra.

Vajon bennünk megvan-e ez a boldogság? Tudjuk-e azt mondani magunkról, ebben az adventben, hogy az én szívem, az én életem gyümölcsöző talaj? El tudjuk-e mondani magunkról, hogy valóban látunk és valóban hallunk? A lényegen van a hangsúly? Mert nem elég meggyújtani az adventi koszorún a gyertyákat, nem elég díszbe öltöztetni otthonunkat, nem elég tárgyi dolgokkal karácsonyi hangulatba hozni magunkat, mert mindez mit sem ér, ha nincs helyén a lényeg, ha nem látunk és nem hallunk igazán. Figyeljünk ma is Jézusra, fordítsuk felé tekintetünket, hogy mindenkor Ő legyen a középpontban! Most, az adventi időszakban is, és Ő legyen a karácsonyunk, az életünk középpontja is! Ámen.

Kiss Eszter