Ha azt mondanám, hogy gyere át hozzám ma délután, mert szeretném, hogy találkozz a Hőssel, milyen emberre számítanál? Arra számítanál, hogy olyasvalakit láthatsz, aki drámai módon mentette meg valaki életét?

Néha öntudatlanul is úgy döntünk, hogy bizonyos emberekkel azonosulunk, és őket tesszük hőseinkké. Amikor énekelünk, akkor nem csak mi énekelünk, hanem Whitney Houston vagy az egész Punnany Massif. Amikor elrúgunk egy labdát, nem csak mi rúgjuk el, hanem kicsit Messi, meg Ronaldo is. Amikor vezetünk, nem csak mi vezetünk, hanem a világ legjobb sofőrje is. De néha, ha betekinthetnénk a „hőseink” színfalai mögé, rájönnénk, hogy nem is olyanok, amilyennek elképzeltük őket. Talán még egy kis bántás is keletkezik bennünk, mikor a kulisszák mögé látunk, és azt érezzük: engem átvertek. Megbotránkozunk, csalódunk, mert rosszul ismertük meg azt, akire felnéztünk. Majd ezek után keresünk egy új hőst, akit csodálhatunk és méltó a hódolatunkra.

És biztosan jártunk már így, nem csak hírességekkel, hanem magával Jézussal is. Hiszen hallottuk mennyi mindent ígért az övéinek. És felmerül bennünk, hogy nekem miért nincs annyi és úgy, mint annak a másiknak, ha én is ugyanazt a Jézust követem.

Sok ember, mind Jézus korában, mind ma, azért engedte el az Ő kezét, mert Ő nem úgy tölti be az emberi szükségeinket, ahogyan azt mi a saját eszünkkel elgondolnánk. És ez felerősödhet nehéz időkben. De hát ki is tudná jobban, hogy mire van szükségünk, mint az a Jézus, aki emberként megérkezett ebbe a világba karácsonykor? Jézus arra hívja fel a figyelmet, hogy ne adjuk fel az Ő követését csak azért, mert nem igazodik a mi emberi elképzeléseinkhez. Ne botránkozzunk meg benne, engedjük most advent csendjében dolgozni, hogy hadd formálja utunkat úgy, ahogyan Ő jónak látja. Ne keressük tovább a világi hősöket, ha a világ hőse, megváltója már eljött közénk. Vigyük elé és csak elé minden hódolatunk.

Vekerdi János