Boldognak lenni. Ez minden emberi szív leghőbb vágya. Ám sokszor megtapasztaljuk, hogy azok a boldogság-források, melyeket e világ kínál nekünk, nem, vagy csak ideig-óráig nyújtanak örömöt, megelégedettséget. Valójában rossz helyen keressük a boldogságot, ezért csalódunk újra meg újra.

Ha a világban kutatunk olyan szeretet, békesség, boldogság után, mely soha el nem múlik, kudarcot fogunk vallani. Egyedül Istennél találhatunk rá ezekre a kincsekre, egyedül Ő ezeknek kiapadhatatlan forrása.

„Boldogok az irgalmasok…” – ezt olvassuk az Igében - de az előző gondolatok tükrében fel kell tennünk a kérdést: Létezik-e ebben a világban irgalom? Vajon én tudok-e könyörületes lenni? Meglátom-e a segítségre szorulót, a vigaszért sóhajtozót? Megállok-e az elesett mellett?

Sajnos sokszor megtapasztaljuk, mennyire szeretetlen az a világ, amelyben élünk. A bűneset óta az emberek nem tudnak irgalmasok lenni egymáshoz. Mennyei Atyánk azonban nem hagyott bennünket magunkra. Jézus születésekor Isten földig hajló szeretete, békessége, öröme, kegyelme jött el közénk. Nekünk adta a legdrágábbat: Egyszülött Fiát, hogy megmentsen, és magához öleljen szeretetével.

Ha az Ő szelíd szemeibe tekintve megláttam, hogy kegyelemre szoruló bűnös ember vagyok, és leroskadva vétkeim terhe alatt könyörgök bocsánatáért, elnyerem az irgalom ajándékát. Akkor fogja meglátni a szemem a segítségre szorulót, akkor fogok tudni megállni az elesett mellett, akkor tudok irgalmas és boldog lenni.

Mire hív bennünket az Úr 2022 adventjén? Arra, hogy úgy tekintsünk felebarátainkra, ahogyan Ő tekint ránk. Szeressünk, ahogyan Ő szeret. Legyünk irgalmasok, ahogyan Ő is irgalmas hozzánk. Nyissuk meg szívünket Isten szeretete előtt, hívjuk be az életünkbe Jézus Krisztust, hogy így lehessünk cselekvő eszközeivé e világban az Ő nagy nevének dicsőségére és felebarátainknak javára. Ez az igazi boldogság. Ámen.

Porcsné Papp Zsófia