Az alapvető adventi kívánság
Az eddigi átlagos adventjeinken a kívánságlisták gyártása és a kívánságlisták teljesítése központi helyet foglaltak el: Bárcsak megkapnám ezt, azt, vagy amazt… Bárcsak eltalálnám a színt, a méretet, az óhajtott márkát…
Ebben a rendkívüli adventi időben nem lett rövidebb a kívánságlista, de a tartalma megváltozott és talán szerényebb lett: Bárcsak hatásosak lennének a védőoltások! Bárcsak elkerülném a járványt, vagy megúsznám könnyebb tünetekkel! Bárcsak kibírná a gazdaság a kieséseket, az anyaghiányokat, az időszakos leállásokat! Bárcsak ne lenne lezárás az ünnepre készülés idején és bárcsak nyitva maradhatnának a templomaink karácsonykor!
Egyszerűsödtek a kívánságaink, de még van mit fejlődnünk az egyszerűsítésben! Vajon eljutunk-e az alapvető adventi kívánságig, amit így fogalmazott meg egykor Ézsaiás próféta: „Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek!” (Ézs 63,19)
Vagyis: Bárcsak leszállnál, közénk érkeznél, mert szükségünk van Rád, mert úgy megbonyolítottuk az életünket, hogy egyedül nem találunk kiutat belőle. Istenünk, bárcsak szállást vennél nálunk!
Az advent az Isten-közelbe kerülés állapotáért van.
Saját kívánságlistám élén az áll, hogy inkább a Megváltó Krisztus érkezésébe rendüljek bele, és ne a halálhírek rázzanak meg! Inkább szakadjon meg és nyíljon szét az ég, csak ne kínozzon bennünket a levegőtlenség! Inkább a hegyek inogjanak meg, csak ne törjön össze az életünk!
Ezt a prófétai kiáltást az Isten népének lelki-szellemi, fizikai-gazdasági, etikai-hitbeli elgyengülése, általános erőtlensége szülte. Kívánságlistájuk leegyszerűsödött és az alapvetőre koncentráltak. Nem ők akarták elérni az eget, feltornázva, felküzdve magukat az isteni magasságokba, hanem megtapasztalták, hogy az egyetlen lehetőség a mindent megoldó találkozásra az, ha Isten száll alá.
Advent annak megértése, hogy embertől nem vezet út Istenhez,
Isten utat talál az emberhez.
Az ember a növekedésbűvölet rabszolgája lett, mintha a növekedés vezetne el a földi mennyországhoz. Tévhit, hogy a fejlődés mentheti meg a világot. A fejlődés hajszolására rámegy az életünk.
A belső, lelki-szellemi növekedésre lenne nagy szükségünk, hogy emberebb emberek legyünk.
Ézsaiás próféta ezzel a néhány szóval – „Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek!” – egy nagy-nagy freskót fest, és előrevetíti Jézus „Mi Atyánk”-jának kérését: „Jöjjön el a Te országod!” – Bárcsak eljönnél! Mi tudjuk: ez a prófétai „bárcsak” – elvégeztetett, mert „meglátogatott minket a felkelő fény a magasságból” és Krisztusban az Ige testté lett. Benne megérkezett az életünk alapvető segítője, gyógyítója, üdvözítője. A megszületett Betlehemi Gyermek elvégezte az életünk alapvetését: élet-alapot ad ma is egy új kezdethez.
Ne féljünk az alapvetőig egyszerűsíteni kívánságlistánkat, és akkor most is áldott adventünk és boldog ünnepünk lesz! Ámen.
Fekete Károly
püspök