Az átnemesítő kenyér
A kenyér életünk hétköznapi tartozéka és sajnos sokszor gyalázatosan hétköznapi módon bánunk vele.
Kenyérkeresőkből könnyen válunk kenyérpusztítókká. Ki vagyunk éhezve a nagyobb darab kenyérre, ezért még kenyeres pajtásainkkal szemben is megkockáztatjuk, hogy ravaszul lekenyerezzük őket, vagy éhbérrel szúrjuk ki a szemüket. Vágyunk a nagyobb darab kenyérre, ezért hamarabb dobunk egymásra követ, minthogy megosztanánk egymással azt, amink van.
Életünk pusztájában a jólét kísértése, közveszélyes falánksága hamar megtanít, hogy miből kellene szemfényvesztő módon kenyeret csinálni. Hiábavaló hajnalok, elkésett lefekvések, és nem csak fáradság, hanem a fáradság kenyere keserít bennünket. Éjt nappallá téve hajtunk mi is és hajtunk másokat is, de éppen a kenyér Mennyei Ura és Gazdája marad ki, aki a munkát áldássá teheti, aki ki tudná emelni az átokká válás keserűségéből és alkotássá magasztalhatná, emberszabásúvá és gyümölcsözővé tehetné azt.
A kenyér életünk hétköznapi tartozéka, ezért újkenyér ünnepén kenyéráldásért jöttünk, hogy hétköznapjaink során még véletlenül se bánjunk vele gyalázatos módon.
A kenyéráldásra Jézus Krisztus tanított bennünket. Amikor feltámadása után az emmausi tanítványokkal asztalhoz telepedett, majd „vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta.” (Lk 24,30) Jézus kenyéráldása a kenyeret Istent dicsőítette. Kenyéráldásra várunk, mert az áldással a kenyér átminősül és még a szürke hétköznapokban is kiderül róla, hogy a kenyérnek nem csak testi-fizikai, hanem lelki-szellemi küldetése is van.
Nagymamám jellegzetes mozdulata volt, hogy mielőtt megette volna a friss kenyérből az első falatot – megcsókolta. Köszöntötte és egyben megköszönte a kenyeret. Ajándékként fogadta és tisztelte szentségét. Hálaadást váltott ki belőle a kenyér és hálássá tette. Nekünk is így adta tovább – önzetlenül, és mindig a kenyér nagyobbik részét nyújtotta, mivel ő már megette a saját kenyere javát. Az éltette, hogy minket táplálhatott, közben pedig a kenyér teljesítette lelki szellemi küldetését: átnemesítette a cselekvő embert.
Az átminősült kenyér átnemesíti a kenyérkeresőt. A kenyér átalakul bennünk erővé és gondolattá, munkává és áldozathozatallá, szeretetté és imádsággá, hitté és reménységgé, és formálja, alakítja a kenyérhez való viszonyunkat is.
Az áldásként fogadott kenyér átnemesíthet minket is! A kenyér Mennyei Urára és Gazdájára figyelő embert Isten táplálja, és így mi is önzetlen szívvel tudunk táplálni másokat.
Legyen dicséret és dicsősség a Szentháromság Istennek, hogy asztalt terített magyar népünknek! Legyen az Ő áldása rajtunk és mindennapjainkon! „Az Istennek békesség, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni a ti szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban!”
Az áhítatot itt meg is hallgathatja:
