Böjt

A böjti időszak kezdetén kifényesednek a II. Helvét Hitvallás megállapításai: „Minél keményebben ítéli el Krisztus egyháza a mámort, a részegeskedést, minden bujaságot és mértéktelenséget, annál nagyobb buzgósággal ajánlja nekünk a keresztyén böjtöt. A böjt ugyanis semmi más, mint a kegyesek önmegtartóztatása és mértékletessége, nemkülönben testünk fegyelmezése, féken tartása és megsanyargatása, amit a pillanatnyi szükség szerint vállalunk magunkra.” (24. fejezet) Böjt idején az embernek túl kell látnia önmagán, ahogyan arra Ézsaiás próféta szavai figyelmeztetnek: „Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!” (Ézs 58,7) Az igazi böjt ismertetőjegye, hogy van lelki és szociáletikai következménye, mert felismeri a felebarát szükségét és közelebb kerül a másik ember nyomorúságához.

Élet Ura, Istene!

Olyan nehéz nekünk a megosztás, a felruházás és a befogadás gyakorlása. Állítsd elénk az önmagát értünk áldozó Krisztus példáját. Hálásak vagyunk, hogy Ő nem zárkózott el előlünk, sőt a világ végezetéig testvéreinek tart minket: örök életre táplál, mennyei hajlékot készít és felöltöztet az üdvösség ruhájába. Köszönjük ösztönző áldozathozatalát, amely bátorít adni, befogadni, gondoskodni. Ámen.