Mennyei látogató

„Meglátogat minket a felkelő fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik a sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.” (Lk 1,78b-79) Zakariás pap énekének Jézus-életrajza utolérhetetlenül rövid és felülmúlhatatlanul kifejező. A tömörítés csodája: megszületett, mert találkozni akart velünk; élt, hogy világosságot közöljön; feláldozta magát, hogy kibékítsen Istennel és egymással.

Csoda, hogy Krisztus meglátogat minket, hiszen nem dicsekedhetünk megingathatatlan hittel, megsokszorozott tálentumokkal, nem tudunk felmutatni teljes körű ismereteket, érvényesülő igazságosságot, híjával vagyunk az őszinte szavaknak, a kifogyhatatlan szeretetnek, a kikezdhetetlen békességnek. Csoda, hogy Jézust vonzzák ezek a helyzetek! A mindenkori ember helyzete provokálja az Isten Fiát, látogatásra ösztönzi, hogy találkozzon velünk. 

Jézusban találkozhat a kiáltó sorsú ember és a naptámadat magassága. Jézussal Isten mindent kimozdít a helyéből és mindent újjá tesz. A holtponton állókat átlendíti és útnak indítja, a mélyponton lévőknek ünnepet szerez. Benne Isten dicsőséges világának ajándékai lekívánkoznak a földre, hogy ne legyen többé lent és fent, magasság és mélység, fény és sötét, nyomor és gazdagság. Ezért lett a magas rangú látogatóból kedves vendég, az előkelő idegenből betlehemi gyermek. Azzal bíbelődik, hogy kiegyenlítse a végleteket, betöltse az Isten és ember közötti irdatlan szakadékot.

Milyen jó, hogy Isten Fia minden torlaszt, akadályt, feltartóztató erőt áttörve, még az egeket is meghajlította, hogy testközelbe jöjjön. Jézus Krisztusban találkozhat a kiáltó sorsú ember és a naptámadat magassága.

Ezt a Mennyei Látogatót várjuk, és ennek nem lehet akadálya semmilyen külső körülmény. A mi Urunkra nem vonatkoznak a távolságtartási szabályok. Vigasztaljon ez bennünket 2020 adventjében és karácsonyán! Ámen.