A reformáció kezdete

A reformáció kezdete nem odamondogatás és vagdalkozás vagy ellenkezés és harc volt. A reformáció csenddel kezdődött, ahogyan a 46. Zsoltár írja: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (11.) A visszaalakulás állapota csendigényes. De nem elég hozzá a természet lágy öle, a kórház vagy a temető nyomasztó csöndje, a vizsgák kínos hallgatása sem. Az Istennel töltött elcsendesedés a nagy belső átrendeződés titka. Az ember elcsendesedik és belátja, hogy ahogyan jelenleg él, az nem élet. Amit istenként képzelt el magának, az nem az igaz Isten. Rájön, hogy „az ég oly messze van, még messzebb Tőled én”. Felismeri: ha így haladok, a vesztembe rohanok. Így kezdte Luther és Kálvin, no meg sokan mások, akiket „csöndesen és váratlanul átölelt az Isten”. (Ady Endre)

Dicsőséges Urunk!

Elmélyült csendre vágyunk, amelyből úgy indulhatunk, hogy meg merünk szólalni, bátrak leszünk kiállni, és igei következetességgel tudunk melletted megmaradni. Alakítsd az életünket, és állítsd be Te a jó és helyes hangsúlyokat. Add meg életünk pontos ritmusát, hangolj bennünket a Te hullámhosszodra, hogy valljuk: egyedül Te vagy Isten. Ámen.

Fotó: Kapás Csilla