Csendesség Nagycsütörtökön és Nagypénteken

Az ünnep közeledtével Jézus intézkedik a páskavacsora ügyében. A tanítványok követik utasításait, és előkészítenek mindent. A vacsora megkezdésekor Jézus ünnepélyesen szól és vallomást tesz: „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a páskavacsorát.” (Lk 22,15) Jézus tudja, hogy kevés az ideje. Elérkeztek a döntő napok. Nem keresi a szavakat, hanem végre kiszakad belőle az ember iránti örök vágyódás kinyilvánítása. Eszünk és szívünk számára felfoghatatlan ez az olthatatlan vágy. Pedig Júdás már lepaktált a főpapokkal, Péter még nem tudja, de Jézus előre látja a hajnalban háromszor tagadót, s nyilvánvaló, hogy vetélkedő tanítványai rangvitában vannak: ki a nagyobb? A szeretetlenség éjszakáján szeretetlakomát ajándékozott, hogy javait együk és igyuk, törjük és osszuk, továbbadjuk és cselekedjük – egyedül az Ő emlékezetére.

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit!

Köszönöm, hogy asztalodhoz hívsz, befogadsz, és csak bűneimet veszed el, hogy miattuk el ne veszejtsem magamat és üdvösségemet. Köszönöm, hogy megelégszel az én társaságommal is, így én sem maradok magamra, mert Te mindenkor velem vagy. Köszönöm, hogy irtózatos életem ellenére Neked még mindig rám van vágyódásod és nem ment el tőlem a kedved. Irgalmazz Úristen, immáron énnékem! Ámen.

Keresztbeszéd

A keresztkötéssel összekapcsoltság Pál apostol boldogító tapasztalata. „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” (1Kor 1,18) A református gyülekezet nem a különböző művészi keresztábrázolások jelenlétében éli istentiszteleti életét, hanem annak a Jézus Krisztusnak a jelenléte vonzza, aki megjárta a keresztet, aki ott győzelmet vett, akinek a váltságművéről szól az evangéliumhirdetés, és aki közösségbe von bennünket a Szentlélek által önmagával az úrvacsorai közösségben. A kereszt Ura és „a keresztről szóló beszéd” fontosabb a számunkra, mint a kereszt-formájú tárgy. Több mint jelképes az, hogy a kereszt szárait minden irányban a végtelenbe lehet futtatni az egy középpontból. Ugyanakkor fókusz is a kereszt, amely összefogja a különböző irányból érkező szemsugarat.

Krisztusom!

Kereszted olyan, mint egy koordináta rendszer, amibe elhelyezhetek mindent és minden a helyére kerülhet: életem megértett és érthetetlen eseményei, az eget verő ujjongás és a mélyről feltörő sóhajtás. Ránézve megtudom, hogy mi a szélessége, hosszúsága, mélysége és magassága a Te szeretetednek. Dicsőség ezért Neked! Ámen.