Húsvéti elmélkedések

Az első Húsvétkor nem volt ünnepi harangzúgás, allelúját éneklő kórus és mindent elsöprő öröm. Az asszonyok balzsamozni mentek. Tökéletesíteni akarták Jézus temetését, amit az ünnep beállta miatt csak sebtében tehettek meg, azt most akarták befejezni.

Az első Húsvét olyan nagypéntekiesen, sírással kezdődött és kétségek között folytatódott. Olyan messze van ez tőlünk? Ebben vagyunk mi is: gondokkal megterhelt, félelemmel teli, ezernyi betegséget hordozó gyülekezet vagyunk, akikben nagyobb a gyász, a halál ereje, mint az élet ereje.

De ekkor történt valami: Isten csodálatos őrségváltást rendezett Arimátiai József sírboltjánál. Ezzel a félelmetes őrségváltással kezdődik a meglepetések napja. A lepecsételt sír szája elől elhengeríti a követ az angyal, a sír őrzésére kirendelt katonák cselekvésképtelenekké váltak. A hittel menő asszonyok útbaigazítást kapnak: „Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek, nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. … mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül és előttetek megy Galileába, ott meglátjátok Őt. Íme, megmondtam nektek.” (Mt 28,5b-7)

Az üdvtörténeti angyaljárás magyarázat és útmutatás a hitnek arról, hogy a mennyei erők működésben vannak. Miközben a földi erők kényszerűen hamis tanúkat fogadnak fel, lefizetik őket, korrumpálják egymást, és siralmas emberekké süllyednek, addig a sírhantok Mennyei Ura a legkorábban érkező, az életre támasztó Isten „az első befutó”, aki nem szöktet, hanem szabadít, nem sírrabló, hanem sírból előhívó Atya.

Az angyal helyes irányba tereli az asszonyok tekintetét és gondolatait. A feltámadás folyamata titok, de a Feltámadott Úrról van kinyilatkoztatás, az Ő léte tény. A feltámadás érthetetlen, de a Feltámadottal lehet találkozni. A nyitott sír néma, de a Feltámadottal lehet beszélni. A feltámadás sokakban kételyeket szül, de a Feltámadott bizonyságot ad magáról. A feltámadás nem ésszerű, de a Feltámadott elindít, mert Ő azt üzeni: én előttetek megyek!

Látás és hit (1)

Csodaváró korunkban tanulságos párbeszéd a feltámadás megtörténtét kétségbe vonó Tamásé és tanítványtársaié: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalába, nem hiszem...”  (Jn 20,25)

Elképzelhetetlenül vékony falú hajlék a teremtett mindenség, ami körülvesz bennünket. Megeshet velünk is az, ami Tamással. Miközben bosszúsan, fennhéjázva, zavarát palástoló gőggel beszél - „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, akkor nem hiszem” -, ezt a kijelentést nemcsak közvetlen környezete hallja, hanem Krisztus is. Nem földi lehallgatás, hanem mennyei meghallgatás történik, ahogy a zsoltár mondja: „Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.” (Zsolt 139,4) Ez azokra a szavakra is érvényes, amiket szívesen törölnénk, letagadnánk, visszavonnánk, amikhez később nem adnánk a nevünket.

Feltámadott Krisztusunk!

Fogj bennünket is szavunkon. Kapj rajta hitetlenségünkön, ellened fogalmazott vádjainkon, a mentegetőzéseken, hogy miért nem voltunk ott, ahol találkozhattunk volna Veled. Hisszük, hogy amint Tamásnál sem a szavain és az érintésén múlt a felismerés, úgy nálunk sem múlhat ezeken. Szólíts meg, és érintsd meg életünk sebhelyeit, hogy éppé legyen a hitünk és egész lényünk. Ámen.

Látás és hit (2)

A János evangéliumában nem véletlenül kap hangsúlyt a kijelentés: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Jn 20,29) A második keresztyén nemzedék már nem ismerte Jézust test szerint. Nem láthatták őt és nem találkozhattak vele fizikailag, csak hallottak róla. János tudta mit jelent a látni és hinni feszültségében élni. Evangéliumán végigvonul a két szó „vetélkedése”, és mindig a hitre esik a hangsúly. Ennek a sajátos versengésnek János evangéliumában mindig a hit a nyertese. A hit még a látást is pótolhatja!

Jézus éppé akarja tenni a hitét azoknak is, akik alkalmatlanoknak tűnnek, vagy akik eddig visszautasították Őt. Azt akarja, hogy mienk legyen Tamás hitvalló szava: „Én Uram, és én Istenem!”, és mienk legyen a boldogmondás is: „boldogok, akik nem látnak és hisznek”.

Kegyelmes Krisztusunk!

Egy kései kor Tamásaiként fordulunk Hozzád, akik hajlamosak vagyunk lekésni a fontos és üdvösségbe vágó eseményekről. Fáradt, szomorú a lépésünk, késő az álmunk, a sikerünk, révünk, nyugalmunk és ölelésünk. Ne engedd Urunk, hogyha le is késtünk már sok mindenről, azért ki ne maradjunk a világ legnagyobb csodájából, a Krisztus feltámadásának boldog és hálás elfogadásából. Találj ránk, hogy időben érkezők legyünk. Ámen.