Nagyszombat

Jézus az Atya kezében

Nagyszombaton nem csak temető, sziklasír, csend, kenet-készítés és emberkezek vannak, hanem mindezeket megelőzi az, hogy Jézus az Atya kezében van. „Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!” (Zsolt 31,6 vö. Lk 23,46) A 31. Zsoltár mondatával megszólaló ima beteljesedik: az Atya odatartja kezét, elfogadja a Megváltó halálát.

Jézus zsoltárból vett mondata több egy haldokló kétségbe esett imájánál. Alapérzést és vallástételt fejez ki. Jézus ugyanis a zsidó gyermekek esti imájának szavaival zárja le nagypénteken is a szemét. Az Atya kezébe ajánlja egész lényét, mert neki nála kell lennie, hogy az éjszaka után jöhessen a reggeli ébredés, és az élet folytatása. Ez az igazi gyermeki bizalom a Jézus bizonyossága a halál állapotára nézve is.

Jézus meghaltként is a legjobb helyen volt: az Atya kezében! Nem vén, remegős, erőtlen és bizonytalan kéz az övé, hanem világteremtő, emberalkotó, szabadító, sorsfordító és biztonságot adó kéz, amelyre érdemes ráhagyatkozni! Ebben a kézben van a megoldás!

Megváltást szerző Urunk!

Annyi minden van körülöttünk, ami el akarja takarni a Te átszögezett kezedet, s annyi minden távolít minket a Te áldozatot vállaló életedtől. Mutasd meg, hogy az Atya kezében minden gondunk és örömünk átértékelődhet, és mi magunk is a helyünkre kerülhetünk. Erre vágyunk, ezért kérjük: kegyelmes Isten, kinek kezébe életünket adtuk, viseld gondunkat, vezéreljed utunkat, mert csak Rád maradtunk.

Urunk, a Tőled látott bizalommal mondjuk: egész sorsunkat a Te kezedbe helyezzük, mert hisszük, hogy ott van az a legjobb helyen. Ámen.