Nagypéntek

Kereszt: életforrás

Pál apostol sohasem választotta szét a Krisztus keresztjét és a kereszt Krisztusáról való prédikálást. Attól óvott, „hogy Krisztus keresztje ne legyen hiábavaló. Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Isten ereje.” (1Kor 1,17b-18) Számomra ezért a kereszt nem dísz, nem ékszer, nem jelvény, hanem üzenet, amely az Isten kitárulkozásának, odaadásának és nyitottságának beszédes jele, Isten megváltó szeretetének erődemonstrációja. Ránézve tudom meg, hogy mi a szélessége, hosszúsága, mélysége és magassága az Isten szeretetének. Megértem a középkori szokást, miszerint a haldokló kezébe feszületet adtak, a szeme elé tartották, hogy mindent tudjon, amit az utolsó percben tudnia kell, és ne felejtse: Krisztus keresztáldozata a halálban és azon túl is megtartó erő, életforrás.

Megváltó Istenünk!

Hisszük, hogy ahol a keresztről szóló beszéd célba talál, ott sziklák és szívek indulnak meg, ott válaszfalak omlanak le.

Hála Neked, hogy a kereszten győzedelmet aratott Krisztus kezeket kulcsoltat össze és kezeket fon egybe, szíveket lomtalanít és tesz lakájossá, haragot enyhít és bocsánattá alakítja a feszültséget, hitetlenséget rombol és élő egyházat épít.

Add nekünk is Feltámadott Urunk a keresztkötéssel összekapcsoltság boldogító tapasztalatát. Ámen.