Liszt Ferenc: Via Crucis - a keresztút 14 stációja (Berettyóújfalu-Szentmárton)
Nagyszüleimnek a kőszegi Kálvária-hegyen volt szőlőjük, s gyermekkorom meghatározó élményei közé tartozott mindaz, amit a várostól távol eső „hegy” szabadsága és természetközelsége, s a közelben álló, Közép-Európa talán egyik legszebbének tartott Kálvária-templomának titokzatossága jelentett. Mindig kíváncsi izgalommal leskelődtem be a ritkán nyitva tartott templom kulcslyukán, a mellette álló remetelak kapuján, s áhítattal hallgattam nagyanyám történeteit útban a stációkápolnákkal szegélyezett meredek hegyi úton régi idők keresztútjairól, a templom történetéről, s a remeték különös, félve tisztelt életéről. Miközben családunkban mindenki protestáns volt, irigykedve néztem a nagypénteken házunk előtt elhaladó katolikus testvérekre, akik rendületlen buzgalommal igyekeztek a Kálvária-hegyre délután háromra, hogy Jézus halálának órájában a városon kívül éljék át Krisztus szenvedésének és halálának titokzatosságát és spiritualitását.
S visszagondolva szülővárosom különleges helyszínére, különös áhítattal éltem át később azokat az alkalmakat, amikor én magam is megszólaltatója lehettem Liszt Ferenc Via Crucisának mint kórustag, a Nagyszombat este zongorán közreműködő, a Kálvária-hegyre velem együtt többször is felkapaszkodó Haui Lóránttal a mű négykezes változatát zongorán előadva, majd később az orgonaverziót egyedül eljátszva. A személyes emlékek, a hitbeli elmélyülés, a zene szuggesztív, el-gondolkodtató volta egészen más oldalról visznek újra és újra közel Liszt művének üzenetéhez éppen úgy, mint Krisztus szenvedéséhez. Aki igazán közel kerül a Via Crucis első hallásra talán nehezen befogadható harmónia és dallamvilágához, az képes lesz kihallani Liszt Ferenc személyes hitvallását, spiritualitását, s talán könnyebben megfogalmazza saját maga kapcsolódási pontjait Krisztus szenvedéséhez is. Ez utóbbit hordozzák magukban a nagyszombati alkalomra írott meditációim is, amelyek a személyes érintettség, a távolabbi és közelebbi múlt, a jelenvalóság, és a lelki-emberi formálódás megannyi stációiból ihletet merítve kötik össze a mindenkori ember életét Krisztus egyszeri kereszthalálával.
Az együtt-hallgatás és elmélyülés reményében:
Kovács Krisztián, 2019 Nagyböjtjén