Adni, amink van

A Nagytemplom mögötti Emlékkertben koszorúzással kezdődött a reformáció napjának ünneplése Debrecenben. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Hadházi Tamás, a Debreceni Református Egyházmegye esperese, Asztalos Richárd evangélikus- és Komlósi Sándor baptista lelkipásztor, valamint Tompa Enikő országgyűlési képviselő, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium parlamenti államtitkára és Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója helyezte el az emlékezés virágait a gályarabok emlékoszlopánál, Bocskai István szobránál és a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából felállított emlékműnél.

Az ünnepi istentiszteletet ezúttal nem a Nagytemplomban tartották meg, hanem a Debreceni Református Kistemplomban. Porkoláb András lelkipásztor köszöntőjében elmondta: az épület három évszázada ad teret az igehirdetésnek, az imádságnak, az énekeknek, örömnek és gyásznak. Hangsúlyozta, hogy a reformáció örökségét, amit „elődeink az elmúlt háromszáz év során ránk bíztak”, tovább kell adnunk.

Porkoláb András, a Debrecen-Kistemplom-Ispotályi Református Egyházközség lelkipásztora

Ezt követően beszédet mondott Móczár Gábor, aki a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatójaként Fekete Károly püspökkel együtt közvetlenül az istentisztelet előtt leplezte le azt az emléktáblát, amely az épület falán tanúskodik a Kistemplom Magyar emlékpont státuszáról. Ezt olyan épített környezet vagy természeti helyszín kaphatja meg, amelyben vagy amelyen egy, az egyetemes vagy a nemzeti közemlékezetben kiemelkedő helyet elfoglaló személlyel összefüggésben a nemzet emlékezetére méltó esemény valósult meg. Móczár Gábor felidézte az elmúlt 300 év egyik legismertebb kistemplomi történetét. Amikor 1860. január 11-én a császári pátensre hivatkozva Hanke Leó császári megbízott a katonaság felvonulásával és karhatalommal fenyegetőzve próbálta megakadályozni a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűlésének munkáját („A gyűlést a császár nevében megtiltom!”), Balogh Péter püspök úgy válaszolt: „Én pedig az Isten nevében megnyitom!” Móczár Gábor szerint a szabadság megőrzésének kérdése része a nemzeti emlékezetnek, a szabadság pedig ott van akkor is, amikor egy közösség felvállalja hitét és értékrendjét.

Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója

Az istentiszteleten az igei szolgálatot Hadházi Tamás esperes és Fekete Károly püspök végezte. Az Apostolok cselekedeteinek harmadik részében olvasható gyógyítástörténet alapján Hadházi Tamás három gondolatot helyezett a hallgatóság szívére. Egyrészt nem elég a templom közelében lennünk, hiszen a születése óta sánta férfi is ott töltötte minden napját, mégis sokáig nem találkozott a názáreti Jézussal. Másrészt arra hívta fel a figyelmet, hogy Péterhez és Jánoshoz hasonlóan az egyháznak ma is Krisztust kell felmutatnia a világ számára. Az intézményeinknek, eseményeinknek, közösségeinknek akkor van értelmük, ha a Megváltóhoz tudjuk vezetni az embereket. Harmadrészt pedig azt emelte ki, hogy Krisztus nemcsak enyhíteni szeretné nyomorúságunkat, hanem új életet akar adni, ehhez hasonlóan a keresztyének sem tehetik meg, hogy kizárólag szavakkal vigasztalnak, oda is kell nyújtaniuk a kezeiket.

Hadházi Tamás, a Debreceni Református Egyházmegye esperese

Az igemagyarázatot Fekete Károly püspök folytatta a negyedik fejezetben olvasható, nagytanács előtti bizonyságtétellel. Ahogy fogalmazott, Péter és János jó tettének egy koncepciós per a „jutalma”. Fekete Károly a Móczár Gábor által felidézett történetre utalva hangsúlyozta, hogy Balogh püspöknek és az egyházkerület akkori közgyűlésének ki kellett állnia hitéért. Ugyanígy Luthernek is szembe kellett néznie 509 évvel ezelőtt megfogalmazott gondolatainak következményeivel, mint ahogy az istentisztelet előtt megkoszorúzott gályarab-emlékmű hőseinek is.

Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke

„Erős belső kényszer mondatja el velük Krisztus igazságát. Péter és János a bukásuk után új esélyt kaptak: ez a megváltás-élmény készteti őket arra, hogy beszéljenek Krisztusról” – jelentette ki a püspök. Fekete Károly Jézus mondatával bátorította a protestáns gyülekezetet: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt…” (Mt 10,32)

A debreceni református, evangélikus és baptista közösségek tagjai úrvacsora keretében is megerősítették összetartozásukat, amely során Zsoldos Tibor, a Kistemplom-Ispotályi Református Egyházközség lelkipásztora, valamint Ferenczi Pál, a Tiszántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője is szolgált. Asztalos Richárd, a Debreceni Evangélikus Egyházközség lelkésze, valamint Komlósi Sándor, a Debreceni Baptista Gyülekezet lelkipásztora imádságban vezette az egybegyűlteket.

Az istentisztelet végén Veress Dániel művészettörténész tartott emlékbeszédet a 300 éves Kistemplom múltjáról. Elmondta, hogy többek között tűzvészt, földrengést és vihart is túlélt Debrecen legöregebb temploma. Beszélt azokról a szándékokról is, amelyek a 19. század közepén az épület teljes átalakítására irányultak, ám végül nem valósultak meg. Összefoglalóan úgy fogalmazott: örülhetünk annak, hogy Isten a természeti csapásoktól és divatirányzatoktól is megőrizte ezt a templomot, mert így mi is megismerhetjük, illetve gyermekeinkkel, unokáinkkal megismertethetjük az épület gazdag történelmét.

Veress Dániel, művészettörténész

„Itt sétált Maróthi György, a karzaton ülhetett le Hatvani István, és amikor Csokonai Vitéz Mihály belépett ide, ugyanazt láthatta, amit mi most” – idézte fel Veress Dániel, hozzátéve, hogy ez azért óriási kincs, mert kevés ilyen hely van az elmúlt háromszáz évben jelentősen átalakult Debrecenben.

Az istentiszteleten különleges zenei betétek szolgálták Isten dicsőségét. Közreműködött az Egyesített Református Kórus, a Kharisz Rézfúvós Együttes, továbbá a Kodály Kórus Debrecen szólistái, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem művésztanárai, és a Maróthi György Kamarazenekar. Orgonán kísért Sárosi Dániel, a Tiszántúli Református Egyházkerület zeneigazgatója. Az alkalom perselyadományát a leégett radostyáni templom újjáépítésére ajánlották fel a debreceni protestáns felekezetek.

Az istentisztelet és a koszorúzás képei megtekinthetők itt:

Fotók: Miskolczi János