Jézussal lakni és nála maradni – Lelkészszentelés Tiszántúlon

A Tiszántúli Református Egyházkerület őszi közgyűlésének második napján megvizsgálták és elfogadták a felszentelésre vonatkozó kéréseket. 2026-ban, a sikeres lelkészképesítő vizsgákat követően tíz lelkipásztor döntött úgy, hogy a kerület kötelékében kezdi meg szolgálatát:

• Bodor Viktória
• Cserepák Lajos Tamás
• Csóka Petra Krisztina
• Gazda Márton István
• Koncz Karola
• Lőrincz Johanna Rózsa
• Mezei-Ablonczy Péter
• Naményi József
• Pák Bence Gábor
• Tubak János

Mit kerestek?

Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke János evangéliuma 1. fejezetének 35–42. versei alapján hirdette az igét. Mint mondta, Keresztelő János egymondatos prédikációja – „Íme az Isten báránya!” – életfordító igévé lett András és János apostol számára. Jézus pedig megszólította a közeledő tanítványokat: „Mit kerestek?”. A püspök hangsúlyozta, hogy ez az alapvető kérdés mindannyiunké: „Amióta az ember kiesett az Édenkert mennyei otthonából, azóta mintha állandósult volna rajtunk a keresőprogram”. A tanítványok kérdésére („Rabbi, hol laksz?”) Jézus úgy felelt, „Jöjjetek és meglátjátok”, s ezzel párbeszédes közelségbe engedte a keresőket.

Fekete Károly hozzátette, hogy János evangéliumának egyik kulcsszava a „maradás”, a lelkipásztori élet hivatása a Krisztussal való maradandó viszony. Ez azért is fontos, mert a gyülekezeti tagok nemcsak a lelkipásztor szószéki beszédére kíváncsiak, hanem arra is, milyen palást nélkül, a hétköznapokban, az otthonában. „Vajon milyen lesz az érdeklődő látogatása? Azért lesz felejthetetlen, mert valami különbséget talál a kimondott, hirdetett ige és az életünk között, vagy attól lesz emlékezetes, hogy minden egybecseng, mert amiről szól, azt éli is?” – tette fel a kérdést.

Felidézte azt is, hogy András apostol újra és újra elvisz valakit Jézushoz: saját testvérét, Simon Pétert, az ötezer ember megvendégelésekor az öt kenyeret és két halat tartó gyermeket, valamint a Jézust kereső görögöket. Jézus tekintete előtt a galamblelkű emberből Péter, azaz szilárd kőszikla lett. „Ma is kellenek az András-szolgálat mesterei, akik felnyitják a szemünket arra, hogy bennünk több van, és a Jézushoz vezetés mestereivé válnak” – emlékeztetett Fekete Károly.

Legyetek áldássá!

„Urunk a főpapi imádságban ezt mondta: Én őérettük odaszenteltem magam, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal. Legyen ez az óra a megszentelődésetek órája, nemcsak úgy, hogy mi szentelünk föl titeket, hanem úgy is, hogy szánjátok oda egész valótokat szent és Istennek kedves áldozatul, hogy majd szolgálatotok által mindazokat is megszentelje az Úr, akik közé kibocsátunk most titeket” – fogalmazott Ferenczi Pál lelkészi főjegyző az eskütétel előtt.

A tíz lelkipásztor ünnepélyes eskütétele és megáldása után Molnár János, a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka köszöntötte őket: „Mint áldásban részesültek, az elkövetkezendő időben legyetek ti magatok is mindenkor áldás forrásává abban a gyülekezetben, azon a szolgálati helyen, ahová Isten eleve elrendelő akarata állít”. A felszenteltek nevében Cserepák Lajos Tamás imádkozott egyházi közösségünkért.

Az istentiszteleten adták át az egyházkerület köznevelési elismeréseit is. Református Köznevelésért elismerő oklevelet vett át Csontos Zoltánné, a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola igazgatóhelyettese, valamint Pedagógiai Díjban részesült Dr. Buczkóné Magi Irén, a Hajdúnánási Református Általános Iskola és Óvoda tagintézmény-igazgatója, Uherkovich Zoltán, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona tanára, és Rostásné Kiss Mária, a kisvárdai Várday Kata  Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium tanára.

Az istentisztelet perselyadományát a nemrégiben leégett radostyáni templom újjáépítésének támogatására ajánlották fel, ezzel is kifejezve, hogy „a bajban a testvér segít”.

fotó: Kovács János és Miskolczi János

Tiszántúli Református Egyházkerület