Béketeremtés kívül-belül

- Nem ez az első látogatása a cívisvárosban, hiszen például a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen díszdoktori címet vett át 2013-ban. Milyen érzésekkel tért vissza ide?

- Ez egy nagyon különleges város számomra. Egyrészt éppen a díszdoktori cím miatt, másrészt pedig azért, mert itt kézzelfoghatónak érzem a reformátusságot. Genfben, ahol élek, szintén vannak múzeumok, vagy éppen a híres Reformátorok fala, de még ott sem érzem ennyire élőnek a reformációt, mint itt, a belvárosban sétálva. Számomra fontosak az egyházam tradíciói, ezért nagyon könnyen tudok kapcsolódni Debrecenhez. Emellett az itt élő emberekkel is szeretek beszélgetni, mély témákat is komolyan meg tudunk vitatni, mint ahogy tettük látogatásom első napján az egyházkerület, az egyetem és más felekezetek képviselőivel.

- Melyek azok az említett mély témák, amelyek most leginkább foglalkoztatják az Egyházak Világtanácsának főtitkáraként?

- A legfontosabb kérdés napjainkban a béke. Palesztina és Izrael, valamint Oroszország és Ukrajna háborújáról napi szinten hallunk, de ezeken kívül is több mint negyven helyszínen zajlanak fegyveres konfliktusok világszerte. Majdnem négy éve vagyok a szervezet főtitkára, és sok időt szántam arra, hogy ellátogassak a háborúk által sújtott országokba. Láttam, hogyan küzdenek a helyi egyházak politikai krízisekkel, konfliktusokkal és erőszakkal. Ezért mondom, hogy békére van leginkább szükségünk. Emellett az Egyházak Világtanácsán belüli egységért is sokat dolgozunk. A közös nehézségek összekötnek bennünket, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül az eltérő nemzeti, kulturális és vallási hátteret. A klímaváltozás is központi kérdéssé vált, amelyre nekünk is választ kell adnunk. 2025-ben elindítottunk egy ökumenikus összefogást, amelyben arra hívjuk a tagegyházakat, hogy a következő évtizedben elköteleződjenek a klímaigazságosság mellett. Az ifjúságot érintő problémákkal is sokat foglalkozunk. A világ számos pontján munkanélküliséggel, szerfüggőséggel, vagy éppen bántalmazással kell szembenézniük a fiataloknak. Az egészség kérdéskörében is együtt gondolkodunk: az ebola és a malária is milliókat érintő, komoly veszély, de az AIDS-et sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Összességében azonban a béketeremtést mondanám a legfontosabb feladatunknak.

- Talán a felsorolt témák közül kicsit kilóg a klímavédelem, ami nem tartozik a hagyományosan egyházi kérdéskörök közé. Milyen bibliai-teológiai álláspontok ütköznek ezen a téren?

- A kiindulópontunk az, hogy a Föld Isten alkotása, Őhozzá tartozik, ezért nem élhetünk úgy itt, hogy ne foglalkoznánk a bolygónkkal. Sajnos gyakran nem vagyunk jó sáfárok, a Föld erőforrásaira nem vigyázunk, csak minél többet ki akarunk venni belőle. Nekünk, keresztyéneknek spirituális felelősségünk is, hogy vigyázzunk a Földre, hiszen ennek bibliai és teológiai alapja van, még ha ezzel nem is mindenki ért egyet. Bizonyos keresztyének egy eszkatológiai jellegű nézetet vallanak, amely szerint az ég és a föld elmúlnak, ez csak az ideiglenes otthonunk, és nem szükséges aggódnunk a bolygónk jövője miatt, hiszen az örök hazánk úgyis a Menny lesz majd. Én azt gondolom, hogy, noha a Biblia valóban a megváltásra és az örök életre irányítja a figyelmünket elsősorban, a másik oldalról viszont nagyon sokat olvasunk a teremtett világról való gondoskodásról, az egymás iránti törődésről és szeretetről, amibe beletartoznak az utánunk következő generációk is.

- Utalt arra, hogy az egység kérdése még az Egyházak Világtanácsán belül is okozhat kihívást. Nehéz megteremteni az egységet a 120 országban élő 356 tagegyház között?

- Valóban, nagyon sokszínűek vagyunk, és meglehetősen összetett a felekezetek látásmódja teológiai kérdésekben is, de azt minden tagegyház elfogadta, hogy a csatlakozással együtt jár az egységre való törekvés. Keresztyénségünk alapja, hogy Krisztusban egyek vagyunk, és azt is be kell látnunk, hogy a már említett globális problémákkal egyetlen egyház vagy szervezet sem tud külön-külön megküzdeni, ezért szükségünk is van egymásra. Nyilvánvaló, hogy az egység nem jelent egyformaságot, de felül kell emelkednünk, ha szükséges, a nemzeti hovatartozásunkon is. A fegyveres konfliktusok kapcsán előtérbe került az a kérdés, hogy az egyházak milyen viszonyban legyenek országuk kormányaival, politikai vezetésével. Fel kell tennünk a kérdést, hogy a nemzeti érdek felmentést ad-e a háború, az erőszak, az ártatlan milliók meggyilkolása alól. A válasz egyértelműen nem, az egyházak nem adhatnak igazolást erre. Úgyhogy nehéz feladat ez: a bibliai alapokat, az egységre való törekvést kell a gyakorlati tapasztalatokkal összhangba hoznunk.

- Az Egyházak Világtanácsa tényezővé tud válni a politikai döntések előkészítése során? Amikor meglátogat egy országot, különösen egy háborúval érintett térségben, akkor hajlandók meghallgatni az álláspontját?

- Elsőként azt fontos megértenünk, hogy a politika az emberek mindennapi életének része, ezért a vallás sem határolódhat el tőle. Ugyanakkor mi nem pártpolitikai tevékenységet folytatunk, ez nagyon nagy különbség. Az igazságot képviseljük, ha szükséges, ideológiákkal, politikai erőkkel szemben is. A kérdésre válaszolva, szervezetünk nagyon is jól hallható hang a világban. Számos országban a legmagasabb szintű vezetőkkel van lehetőségem beszélgetni. Csak az elmúlt néhány hétre visszatekintve találkoztam Zimbabwe elnökével, Dél-Afrika elnökével és Dél-Korea miniszterelnökével. Szinte minden esetben, amikor lehetőséget kérünk egy ország vezetőjétől a közös egyeztetésre, igent mondanak a megkeresésünkre. Hogy miért? Mert pontosan tudják, hogy a vallásnak nagyon fontos szerepe van a társadalomban. Az én feladatom, hogy közvetítsem az egyházak hangját a döntéshozók felé. Ehhez persze ismernem kell az adott ország keresztyén közösségeinek legnagyobb kihívásait, hogy egy-egy diplomáciai látogatás során azokról kezdeményezhessek beszélgetést.

- Egy világszervezet vezető tisztségviselőjeként hogyan látja a misszió kérdéskörét az egyes kontinenseken? Talán itt Európában az elmúlt évtizedekben nem éppen pozitív irányt vett a keresztyénség megítélése, a Föld más részeiről viszont éppen ellenkező híreket hallunk. Mit mutatnak a tendenciák napjainkban?

- Jelen pillanatban a Globális Délen növekszik legnagyobb ütemben a keresztyének száma, sőt, drasztikus változást élünk, hiszen ma már a világ keresztyéneinek több mint 60 százaléka ebben a térségben él. Afrikában, Latin-Amerikában és Ázsiában is virágkorát éli a keresztyénség, így egyáltalán nem mondhatjuk, hogy ez a Nyugat vallása lenne. Európában egy szekularizációs folyamat zajlik, egyre nő az ateisták száma, ehhez képest Afrikában, Ázsiában egyre jellemzőbb a vallási elköteleződés, a mindennapi életben megélt hit. Azt ne felejtsük el, hogy Európából indult el a misszió Afrikába és Ázsiába, és ha ez nem történt volna meg, akkor a világ ezen részein ma egyáltalán nem lenne keresztyénség. De most olyan időket élünk, amikor ez a folyamat megfordult, és Afrikából, Ázsiából érkeznek misszionáriusok Európába, méghozzá a csökkenő létszámú európai gyülekezetek kérésére.

- Sokat hallunk arról, hogy egy nagyon gyorsan változó világban élünk. Milyen hatása van ennek a keresztyénségre?

- Amikor a jövőről beszélünk, nem kerülhetjük meg a mesterséges intelligencia kérdéskörét. Az Egyházak Világtanácsának álláspontja szerint a technológiai fejlődés szükséges és előnyös. A mesterséges intelligencia hasznos eszköz a kutatásban, oktatásban, információátadásban. Ugyanakkor, ha a gépek átveszik az emberek helyét, és az emberek értékessége és méltósága sérül, akkor az már etikai-teológiai probléma is, amelyben meg kell nyilvánulnunk. Ezért mi azt gondoljuk, hogy a technológiának megvan a szerepe a világ előrehaladásában, de csakis együtt az emberrel.

ttre.hu