Harminc éve áll a templom Martfűn
A martfűi gyülekezet sokáig a Tiszaföldvári Református Egyházközség szórványaként működött, 35 évvel ezelőtt tette meg az első nagy hitlépést a közösség, amikor egy szinte beépítetlen területen letett egy alapkövet. Ekkor még a falak és Martfű városiasodása is távolinak tűnt, a gyülekezet azonban folyamatosan növekedett: 1993 nyarán missziói egyházközséggé vált, majd 1994 decemberében felépült a gyülekezeti teremrész. Végül 30 évvel ezelőtt templom- és harangszenteléssel teljesedett be a kibontakozás.
A jubileumi istentiszteleten Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét Pál apostol filippibeliekhez írt levelének második fejezete alapján. Úgy fogalmazott, hogy Pál szerint a keresztyén tanítványnak nem kell világraszóló szenzációkat megtennie, csak következetesen, azzal az indulattal élnie a szürke hétköznapokban és az ünnepeken is, ami Krisztus Jézusban is megvolt.
"Ez nem indulatosság, hanem a Krisztussal való lelkület-azonosság, ezt az összhangot pedig négy felismerhető vonás adja meg" – foglalta össze a püspök az igeszakasz 3-5. versei alapján.
Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke
"Egyrészt a Krisztus tanítványa semmit nem tesz önzésből. Az önérvényesítés mindenkit le szeretne gyűrni, de Jézus nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő a mennyei Atyával. Másrészt az, hogy semmit ne tegyetek hiú dicsőségvágyból, azt jelenti, hogy egyik ember nem akarja a másikat lenyűgözni, megnyerni magának szépséggel, humorral vagy éppen tudással, hiszen a krisztusi szeretet arra adott példát, hogy a szeretet nem érzelmeskedés, hanem cselekedet: Jézus feltétel nélkül, önzetlenül kinek-kinek azt adta, amire szüksége volt. Harmadrészt a tanítvány különbnek tudja tartani a másikat önmagánál: ezt az egymásra figyelést, egymás megbecsülését mutatta be Jézus az utolsó vacsorán a tanítványok lábának megmosásával. Végül a tanítvány nemcsak a maga hasznát nézi, hanem másokét is: így tett az első gyülekezet is, amely a közös vagyon szétosztásával megteremtette az egyensúlyt, amelyben kölcsönösen gondoskodtak egymásról a tagok."
Fekete Károly a jubileum alkalmából díszkelyhet és -tányért adott át megőrzésre Tóth László lelkipásztornak.
Az istentiszteleten Koncz Tibor, a Nagykunsági Református Egyházmegye esperese a 118. zsoltár alapján beszélt a martfűi templomról, amelynek nemcsak a szépsége, hanem a hasznossága is kiemelkedő. Megígérte, hogy az egyházmegye lehetőségeihez mérten támogatni fogja a templom további felújítását, bővítését.
Tóth László lelkipásztor visszaemlékezett a templom építésére, valamint ismertette a jelenlévő gyülekezettel és meghívott vendégekkel a korábbi években elvégzett munkálatokat. Takács János főgondnok pedig a gyülekezet lelki életéről számolt be.
Az eseményen részt vett Papp Antal polgármester, aki kiemelte, hogy a város fejlődésével párhuzamosan a település hitélete is gyarapodott az elmúlt években.
Az ünnep fényét a Martfűi Nőikar és a Tiszaföldvári Férfikórus szolgálata emelte. Az ünnepség koszorúzással és szeretetvendégséggel zárult.
Az esemény képekben:
Tiszántúli Református Egyházkerület
Forrás: Martfűi Református Egyházközség