Hazug hang az egyházban?

Igen, nincs mit tagadni: az egyházban is előfordul, hogy megszólal a hazug hang. A beszéd sokszor méltatlan eszközzé válik. Mikor kevés az isteni beszéd a gyülekezetben, akkor ott megsokasodik az emberi beszéd. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének hétindító gondolatai.

Jakab apostol szerint a nyelvünk, ez a „kicsiny testrész” képes felégetni a békét maga körül, „a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa.” (Jak 3,6a) A szájunkkal tudakozódunk, mert szeretnénk megtudni valamit, vagy valamiről még több információhoz hozzájutni. Ilyenkor feltámad az a fajta kíváncsiskodás, amelyben nincs tisztelet, sem szemérem. Erőszakosan működik. Indiszkréten behatol a mások személyes életébe. A rá nem tartozó dolog iránt tolakodva és kéretlenül érdeklődik. Az információ megszerzéséért képes a hazugságot is bevetni. Mindig veszélyes, mert az ősbűn is egy kérdésbe öltöztetett hazugsággal indult…

Amikor valaki egyházi környezetben végez a hazugságával megtévesztést, vörös vonalat lép át, mert az egyháziassága miatti bizalommal visszaélve, kíváncsiskodó kérdésére választ kicsikarva, legbelül, a szívében más logikát követ és a sötétség módszereit alkalmazza. Isten országának építése tisztaságot követel. A megtévesztés, a hazugság módszereivel nem lehet Isten országát építeni. Ez súlyos teológiai meghasonlás.

„Minden bűn zavart szül, de a hazugság egyenesen a zavarkeltés bűne. [...] Mert a hazugság nem elég, hogy vétek, de egyenesen az a fajta bűn, mely tájékozódásunk normáit kuszálja össze. Az a merénylő, aki legelőször is a világosságot oltja ki, az órákat állítja meg, az iránytűt töri szét, hogy azután »szabadon« dolgozhasson” – írja Pilinszky János egyik írásában.

Aki hazugsággal akar célt érni, az a saját maga által emelt hazugságfalak foglyává válik, és képmutatásával elveszíti képességét az igazság meghallására, amivel lassan felemészti magában is és a környezetében is a lelki életet. Hazugságával egyház- és gyülekezetrombolást végez. Mivel más hangra figyel, ez annak a jele, hogy jelenleg hallótávolságon kívülre került, és már nem a Jó Pásztor hangját követi. Már az is lehet, hogy nem is sorolható a Jó Pásztor juhai közé, hanem báránybőrbe bújt farkas? Vagy egyenesen hamis tanú? (Vö. Jn 10,11a.26-28a) Kinek a hangját követjük? Az igazságra vagy a hazugságra épül az életünk?

Ha az ember nem akarja Istent magára haragítani, akkor kerülje a hazugságot és a csalást, mint az ördög mesterkedéseit. Ezért fohászkodok ma így:

„Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltok, és ő meghallgat engem. Uram, ments meg engem a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!” Ámen. (Zsolt 120,1-2)

Fekete Károly