Otthon hagyni a hétköznapokat

A gyülekezeti táborozások idején áthallásosan cseng a fülemben Luther harci énekének egyik
sora: „Velünk az Úr táborba száll, Szent Lelkét ránk bocsátja.” (RÉ21 591:4) A gyülekezeti táborokból nem hiányozhat a Szentlélek, hiszen éppen azért vonul el a gyülekezet apraja-nagyja, hogy ki-ki megerősítse lelki állóképességét.

Óriási szükségünk van erre. Ha a lélek kiüresedik, megroggyan és sorvad, ha kedvét veszti, az kihat mindenre, és már nem tudunk semmi egyebet értékelni, meg a helyén kezelni. Felüdülésre szüksége van testünknek és lelkünknek. Ha a lelki állóképességünk jó kondícióban van, akkor – hála Istennek – az kihat mindenre és áthatja, felülírja és át is formálja a fizikai állapotunkat, az anyagi helyzetünkhöz való viszonyunkat, az életkedvünket, mindent. A jó lelki állóképesség segít sok mindenen fölül emelkedni. A lelkünk belső derűje és a lelki erő átsegít betegségen, gyászon, hiányérzeteken és sokféle nehézségen.

Áldást és lelki erősödést kívánok minden gyülekezeti csoportnak, táborlakónak, vakációs bibliahéten résztvevőnek, pihenőnek és szabadságon levőnek: „mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.” (Ef 5,19b-20)

Urunk! Nyugtalan a szívünk, amíg benned meg nem pihen. Mondd nekünk is Jézusunk: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és terheket hordoztok és én nyugalmat adok nektek.” (Mt 11,28) Hozd el ezen a nyáron is a pihenés napjait, amiből Te semmiképpen ne maradj ki! Ámen.

Fekete Károly