Hőségriadó esetén menedék a templom

A Szentföldön, a napszúrás hazájában aligha lehetett szebbet, gyöngédebbet mondani a hathatós védelemről, mint amit a 121. zsoltár 6–7. verse mond: „Nem árt neked nappal a nap… Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.” Napjaink hőségében én is biztatom gyülekezetinket, hogy nyissák meg hűs templomaink ajtaját a forróságtól szenvedőknek. Hőségriadó esetén legyen menedék a templom!

Isten őrködve vár, de nem csak a klímaváltozás hatása miatt. Isten nem csak a hőség miatt fúj riadót, hanem a lelki tompaság és kiszikkadás ellen, mert fenyeget bennünket a lelkünk elsivatagosodása. Templomba vár az Isten, hogy színe előtt bevalljuk: nem csupán a napsugárzástól fő a fejünk, hanem rossz szándékú szavaink miatt ég az arcunk. Életünk őrzőjeként azt akarja, hogy rátaláljunk a jó szavakra. Kísértések csapdájába esve ég a lábunk alatt a talaj. Életünk őrzőjeként azt akarja, hogy kilábaljunk válságainkból. Emészt a bűntudat és perzsel az igazság. Életünk őrzőjeként azt várja, hogy megbánást tanúsítsunk és megtisztuljunk az Ő közelében, és mondjuk: „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!” (Zsolt 42,2)

Uram!

„Futkostam én is egykoron,

S hűtöttem a templom falán
Kigyulladt gyermek-homlokom.

Azóta hányszor éltem át ott

Lelkem zsenge tavasz-korát!” (Reményik Sándor)

Templomodig hajt most is a bennem kiáltó élet-szomj, s az élet-éhség, amit napról-napra elégíts meg irgalmadból Istenem! Ámen.

Fekete Károly