Jön a Magyar Kultúra Napja

A kultúra és a kultusz összetartozik. Nem csak egy szótőből erednek (colere – művel, gondoz, tisztelettel van), hanem Isten akaratából lettek iker-testvérek. Nincs természet a természetfölötti nélkül, nincs teremtés a Teremtő Isten nélkül. Isten szeretetének teremtő sugárzása teljes életet szán az embernek. Isten tett minket az élet részesévé, ezért több az élet, mint amit mi látunk belőle.

Jézus példázata joggal kérdezi: „Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?” (Mt 6,25b) A keresztyén kultúra a többet láttató Jézusra mutat, hiszen a létfenntartás javai és az Isten Országának javai együtt teszik életté az életet.

Jézus leírása a Mt 6,25-33-ban szívszorító közelségbe hozza a hollók tápláltatását, az ember kimért életidejének befolyásolhatatlanságát, a liliomok színpompás sziromruháját, mert a gondviselő Atya soha nem feledkezik meg az övéiről! „Nem vagytok-e sokkal különbek náluk?” – mondja Jézus. Vagyis: a teremtő Isten többre értékel minket, mint alacsonyabb rendű teremtmény-társainkat és kitüntetett figyelmet szentel nekünk.

Szükségünk is van rá, mert van valami türelmetlen hajszoltság bennünk, hogy megtaláljuk annak a nyitját, hogyan lehetne megszerezni, kinyerni, lefölözni az életből, ami a mienk lehet belőle. Gyűrjük is az életet, fokozzuk a tempót rendesen, aztán jóval kevesebbel is beérjük, mint amit maga az élet Istene kínál nekünk. Közben pedig elsikkadnak az élet értékei. Nem lesz már érdekes, hogy vannak az életben nagyobb kincsek is, mint amik megvehetők.

Mi, sokszor az életmorzsák felől, az élet sűrűjéből, alulról, a magunk eszközeivel szeretnénk a ráadáshoz hozzájutni, mégpedig minél hamarabb, minél rövidebb úton és minél nagyobb adaghoz. Megkóstolni valamit az életből: egy nagyobb darab kenyeret, egy márkásabb autót, egy komfortosabb otthont, egy egzotikus szabadságnyit, vagy olykor egy lenyugtató wellnes-hétvégényit. Már nem azt mondjuk, hogy több az élet, hanem azt, hogy a több profit – az igazi élet.

Közben így lett élettársunk és útitársunk a félelem, az aggódás, a kicsinyhitűség és a nyugtalankodás! A javak istenítéséből mára a javak diktatúrája lett.

Ahhoz, hogy ez megváltozzon meg kell szívlelnünk: engedjünk a birtoklásvágyból és növekedjünk a létezés örömében. Azaz: újra kössük össze a kultuszt és a kultúrát, a teremtményt és a Teremtőt. „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6,33)

Fekete Károly