Meglátni az egyetlen Üdvözítőt

Az üdvtörténet országútján ennek az időnek az eseményei is mérföldkövet jelentenek, amiről azt mondták a régiek: „az Epifánia a Karácsony koronája”. A 19. század racionalizmusa jelentéktelenítette el az Epifániát, de teológiai üzenetét nem engedhetjük kikopni mi sem, hiszen Krisztus-ünnephez kötődik, mert az ősi szövetség-jel, a körülmetélés felvétele mellett, „a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.” (Lk 2,21)

A bibliai beszélő nevek sokaságából kiemelkedik a Jézus neve. Ő pontosan az, akinek hívjuk – Jézus, azaz szabadító, megmentő, bajból kisegítő, üdvözítő. „Soha senkire nem illett rá úgy ez a név, mint Jézusra, és semmilyen más név nem illett volna rá úgy, mint ez a név.” (Victor János) A Jézus neve üdvözítő név. Bűneinkből Ő szabadít meg minket az üdvösségre.

Manapság kell, hogy fájjon nekünk, amikor vannak, akik nem a teljes Jézus-képet keresik, hanem csupán egy-egy szimpatikus vonást ragadnak ki. Ez a foltszerű, töredezett Jézus-kép és az így megjelenő keresztyénség; kell, hogy fájjon, amikor méltatlan cégérré válik egy-egy kontextusából kiragadott vagy elferdített, jelszóvá silányított jézusi ige-foszlány.

Nyomorúságos élet az, ha az Istentől közénk küldött Jézusból csak fragmentumokat, „töredékeket” akar az ember elfogadni, és maga akarja a saját „vallásosságát” összeeszkábálni.

Az „Úr megjelenésének” evangéliuma arra figyelmeztet bennünket, hogy a Jézus teljes elfogadása az igazi. Nem halványíthatja el se életöröm, se életgond, se életterv, se életkudarc a Szabadító velünk létét!

Sugárzik ebből a névadásból az a kizárólagosság-igény, amely az egyedül üdvözítő Jézusra tekint, mert Jézus nem csupán az egyik az üdvhozók közül, hanem az egyetlenegy Üdvözítő és Megváltó. Legyen miénk az agg Simeon ujjongása: „meglátta szemem üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek.” (Lk 2,30-32)

Fekete Károly